Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)

Hahnemann életrajza

7

Három év múlva uj körülmények Gommernböl Drezdába hivák H-t, hol az igen derék Wagner ottani főorvos szíves barátsággal viseltetvén iránta, betegsége miatt rá bizta a kórházat és physicusi hivatalának egyéb ellátását. A rá bízottak pöntos teljesítése nagy érdemet szerzett H.-nak. Sokat élvezett ezenkívül a hires Adelung tanácsos és Dassdorf szellemdás társaságában. E közben fáradhat- lanul dolgozott H. mint iró; Lavoisie, Trommsdorf, Hufeland, Blumenbach és egyéb notabilitásokkal szoros összeköttetésben állott; Crell vegytani évlapjában kitűnő értekezéseket közlött; ide tartozik az ő becses monogra- phiája ,,az arsenicummali mérgezésről, 1786“ és több kisebb irata, melveket Stapf 1829-ki munkájának két kötetében elősorol. Dolgozott mint chemicus és a chemia terén feltalált „mercurius probatorius“, nemkülönben a „mer- curius solubilis“ életének ezen időszakába esik. Ekkép folyt le négy éve Drezdában és Drezda vidékén, növekedő családja körében legkellemesebben; mert ekkor már négy leánya, egy fia, velők neje füszerezék életét. 1789-ben Lipcsébe rendelé őt a gondviselés. 1791-ben a lipcsei gazdászati egylet, ugyanazon évi május 2-kán a mainzi tud. academia nevezé ki tagjának.

Ezen idő alatt elég alkalma volt H.-nak meggyőződni az eddigi orvostudomány nagy bizonytalanságáról és tökéletlenségéről. Már Gommernben átlátá, miszerint a régi gyógymód nem szolgál segédeszközül az emberiség annyi szenvedésének enyhítésére, eltörlésére, és ilyetén ki nem elégítő tapasztalati adatok után szerzett meggyőződése következtében, noha hírneve mindinkább terjedt, melyet jeles írói tehetsége legfökép nevelt: atyjától öröklött rendkívüli gyöngéd érzékenysége nem engedé többé a már megpróbált, ingadozó utón pályáját folytatni. Lemondott az orvosi tudomány gyakorlatáról, mely, midőn öt elméletileg annyiszor oly édesdeden csalogatá, — tapasztalatilag a betegek ágyainál minduntalan a tévedés keserű érzetével kinzá. Megújított erővel egyedül a chemiára es az irói térre szorítkozott; angol, franczia, olasz munkákat fordított; ezekhez többnyire elmés észrevételeit csatolván. Lemondott 1789. évtől végkép orvosi praxisáról mindad-