Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

lyek elbájoló szépségükkel az érzéketlen hidegvérüt is képesek fölvillanyozni.

5-ik kategória a festészek által úgynevezett character, mely alatt nem a szellemi jellem, hanem az anyagi j e 1- 1 e g, és e között is csak az optikai értendő, melynél fogva az ember a tárgyaknak oly bélyegeit, melyek a tapintás föladatai volnának, a látás által képes megkülönböztetni, p. hogy valami kemény vagy puha-e ? hogy valami érdes, vagy bolyhos, vagy sima-e ?

Az ügyes rajzoló képes a fehér papíron fekete krétával három ember közül egyiket bársony, másikat selyem s harmadikat posztó ruhában előtüntetni, s föladatát akkint fejti meg, hogy a ruhakelmék jellegét jól tanulmányozta és jól másolta le; a bársonynak jellegei ezek: otromba ráncok, igen mély (sötét) árnyék, némi igen gyönge hamvas fény, de visszfény nincsen! — a selymen a ráncok keskenyek, az árnyék erős ugyan, de ellenben a legmagasabb világosság is igen erős, a visszfény nagyon szembeszökő; a posztó sem oly otromba ráncozatu, mint a bársony, sem oly keskeny redőzetü, mint a selyem, árnyéka is, gyönge világossága is erőtelen.

Az ügyetlen rajzoló vagy festész haj helyett szöszt, felhő helyett rongyot vagy kócot, vattát, csont helyett pléh- vagy itatós papir-tekercset tüntet (persze akaratlanul) elő.

Bonctani tárgyaknál a jellegről is azt kell mondanom, mit az árnyékról s a testítésröl, szép és ajánlatos, ha előállíttatik, de nem lényeges, mert csak az idom vagyis a körrajz a fő, meg a természetes mekkoraság.

6) A hatodik kategória atávlat (die Perspektive).

A híres Hyrtl leiró bonctanának fordítóiról, kik a rossz időkben mindketten a jobb világba szenderültek, joggal föltehetni , hogy orvos-tudorok lévén, a műveltségnek magasabb polcára derekasan főivergődtek, mégis mily járatlanságot árultak el, midőn a szerzőnek eme kifejezését: „aus der Vogelperspektive betrachtetÍÉ mi annyit tesz, mint: madártávlatból tekintve, úgy fordíták át: „aVogelféle távcsővön nézve“, de ismétlem, hogy nem tudni nem szégyen, csak tudni nem akarni az a szégyen, s ezért legyen megengedve némi idevágó csekély fölvilágosítást azok számára ideigtatni, kik abban talán valami újságot találhatnának.

Hadd beszéljek példákkal.

Ki Pesten a reáltanodánál megállván az u. n. szép utcán végig a Gebhardtféle kétemeletes ház felé tekint, főleg ha

48 i