Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
és úgy magyarázza, meg tudakozó felének, hogy merre jut ebbe vagy amabba a kertbe, vagy völgybe, bogy a kastély vagy várrom ezen meg ezen szárnyában van ama folyosó, mely ide vagy oda ágazik, s ebben itt meg itt látható a kérdéses dombormű vagy fölirat stb. De minthogy a bonctanban igen sokféle az idom, és miután igen bonyodalmasán viszonylanak a tárgyak egymáshoz: szükséges egyrészt a boncolat magyarázójának rajzolni tudni, de még szükséges másrészt a rajzból okulni akarónak a rajzot érteni is. Az embereknek legnagyobb része érti a rajzot; nem újság, hogy a két éven alóli gyermek a lerajzolt madárra vagy lóra azonnal ráismer, nem újság, hogy a három éves gyermek ki nem színezett kőnyomatban (lithographiában) is ráismer atyjára, bátyjára stb., és csak igen kevés ember oly buta a rajz vagy a festmény irányában, hogy minden képben, p. egy vadász, vagy egy egyéb egyenruhás képében a kis Jézust, vagy a boldogságos szüzet lássa; de már olyanok a műveltek osztályában sem gyéren találhatók, kik valamely Flóra vagy Hébe orra alatt bajszot és arca meg nyaka egyik oldalán valamiféle undorító barna foltot látnak, pedig mind az orr alatt, mind az arc, és a nyak oldalán a rendes árnyék az, mit a rajzhoz nem értő úri ember hol bajusznak , hol undok barna pecsétnek néz , — vannak végtére még ügyfeleink közt is némelyek, kik a hires Froriep jeles edény- és idegtani ábráin előállított embert görbe hátúnak nézik, és a rajzot biggyedt ajkkal ócsárolják, mert az u. n. skorcot (scorzo), a távlati rövidülést, kurtulást (perspektivische Verkürzung, Skurz) nem értik. De nem tudni nem s z é g y e n, csak tudni nem akarni—az a szégyen. Valamint van, de szerencsére igen ritka ember, ki semmiféle dallamot sem bir akár fütyölni, akár eldalolni: úgy van olyan is, d e ismétlem, hogy igen ritkán, ki bonctani ábrák megpillantásakor ekkint nyilatkozik: „ha behunyom szemeimet, sokkal jobban tudom az erek és az idegek elágazását elmondani, mintha a ká- kom-bákom vargabetűkre (a rajzra) tekintek, gymnasista koromban is mindig jobban tudtam (úgymond) a földrajzot fejből elperegni, mint ama veszett tarka-barka földképekről“, az eféle egyének gyakran abstrakt tudományokban igen erősek, s jó ha a természet-tudományoktol búcsút vesznek, mert legfölebb u. n. doctrinariusok válnak belőlük, kik a betegágynál egy egész kis encyclopediát bírnak eldeklamálni, de utójára mégsem tudják a konkrét esetet fölismerni, mert csak a belvilágban bírnak szemlélődni, de a külvilágban nem tudnak látni, pedig mint
