Arányi Lajos: A kórbonctan elemei gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva (Buda, 1864)

Előszó

buzgó óhajtásom, hogy azon vidéki ügyfelek is, kik a kórbonctant (akár orvostudorok, akár okleveles sebészek) az egyetemi tan- folyam alatt nem hallgatták, és a külföld nyelveit annyira nem bírják, hogy e tudományt idegen forrásokból meríthessék, hogy, mondom, az említett vidéki ügyfelek is megbarátkozhassanak a kórbonctannak mainap már nélkülözhetlenné vált elveivel , ezen tisztelt egyéniségek el lévén a gyógyítás, és a sok izetlenkedéssel párosult törvényszéki eljárások zsibbasztó terhével fárasztva, örömes- tebb csapnak föl egy karcsú könyvecske át- lapozgatására, átmorzsolására, mint valamely terjedelmes grapsának áttanulmányozására; ki eme könyvecskét több ízben átforgatta, és hivatást érez magában a kórbonctannal tüzetesben foglalkozni, az e könyvben mintegy készen lelendi az utat a további és mélyebbi tudományos kiképzödésre. Harmadszor őszintén megvallom, hogy több vidéki ügyfelem szólított föl, miszerint mintegy dióhéjba foglaljam mindazt, mit 20 — 25 éves kórbonctani gyakorlatom alatt magamévá tettem, és minden kútforrás idézése nélkül tisztán a természetkönyvében olvasottakat közleném