Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Második czikkely. A titulusokról
sunknak megfelelhetnénk. Gróf vala hajdan Zápolyai János, de negyven kővára vala az magyar korona alatt; gróf vala Homonnai Bálint, de fel mér vala tenni hadakozásból az erdélyi fejedelemmel; grófok valónak az Báthoriak, de egész táborokat állítanak vala fel; gróf vala Rliédei Ferencz, az ki az máramarosi dominiumot bírta, mert egy szolgájának száz ház jobbágyot ajándékozott — de most olyan grófok is vágynak némelyek Erdélyben, hogy ha száz ház jobbágyot elajándékozna, alig maradna ötven magának — azonkívül hintókra s aranyos kardokra fizet vala az udvari népének; ma sok báró vagyon Erdélyben, az kik magoknak is egy-két hintót alig tudnak tartani; nem hogy hintóra s aranyos kardra fizetnének, hanem két három rongyos szolgával alig koszognak. Régenten az grófok és bárók az igen régi famíliákból voltának; szégyenlem az nevit leírni, az kinek az apja vagy nagyapja az eke szarvát fogta és robotára az földesurának bejárt, mert olyan bárónk is vagyon. *) [Noha az atyámmal egy testvér volt gróf Apor István, de hízelkedés nélkül írom, ő is igazán viseli vala az grófságot, mert mindennap rendszerint kijáró ezüst tála nyolczvannyolcz volt s ugyanannyi ezüst tángyéra, azok penig oly vastagok voltának, mint az ón tálak, tán- gyérok; magának s feleséginek arany kalánokat adtanak be asztalhoz, tángyérokat penig négyszegre csinált és két ujjnyira megaranyozott ezüst tángyérokat. Ezüstből való borhűtője volt nagy öreg, egy hat esztendős gyermeket megfereszthettek volna benne; kül-belől egy tenyérnyiig aranyos volt, melyet is Bécsből három ezer német forinttal hozatott volt. Sok helyeken lévén Erdélyben jószága, vetettének el maga oeconomiájában ötezer három száz köböl őszbúzát; bora sok helyeken annyi lett, egynéhány ezer vederrel volt, abból penig minden esztendőben nem csak az mostoha fiának Korda Zsigmondnak és Al-Torjai ágon Apor famíliából való atyafiainak, hanem a mellette való elé való szolgáinak negyven-ötven egész negyveneshordó borokat elajándékozott. Sz. Jakab nevű, Mezőségen lévő faluja mellett legeltetvén szarvasmarháit és méneseit, Boducz nevű szénafűvön, őszszel kiment oda, eléhajtatván marháit és ménesit, megnézte, tizennyolcz s húsz szép gyermek lovakot elajándékozott az szolgáinak, olyanokat, hogy hatvan, néha nyolczvan forintokon eladták. Medgyesi sz. Margit asszon napi soka- dalomban, ha csak egéssége volt, esztendőnként elment, mert ott tett számot az kereskedő emberekkel, kik feles pénzivei adósok voltának; akkor felhozatott öt-hat vég angliai posztót, ajándékon úgy osztogatta el atyafiainak, szolgáinak, kinek hét singet azaz *egész köntösre valót, kinek egy mentére, kinek egy dolománra, nadrágra valót. Három vagy négy holnapig viselt egy--------------------------- [rendbeli] * ) A [ ] közti részek csaknem szószerint egyeznek Cserei Mihály megjegyzéseivel. Cserei eltéréseit a mű végén az Apor szövegében kitett sorszámoknak megfelelöleg adjuk.
