Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
cselekedte, mert az akkori mind férfi, mind asszony, leány sokkal jámborabb volt mint most, hanem csak tisztességes tréfából s maga mulatságából. Egyik asszony fel nem fért a szekérre, eleget instál, hadd üljön fel ő is a szekérre, nem recipiálíák; mondja nékik: Meglátjátok, bustya nősök, ha én el nem mehetek a sokadalomban a szekérrel, tűsem mentek el békével. Azalatt titkon egyik szekérkerékből a szeget kiveszi; a több asszonyok kaczagják, hogy amaz ott egyedül teprenkedik, Petki Farkas mint kocsis megindúl sebesen, az ostorral megsujtja a lovakat, a kerek kiesik a szekérből, feldől a szekér a sok asszonyokkal együtt, s mind egyben romlik; kiáltottak, sikol- tottak a szekérben ült asszonyok, amaz asszony penig kaczagta s csúfolta őket: Lám megmondám, bustya nősök, ha én nem ülhetek a szekérben, tü se mentek ma békével a sokadalomban. Petki Farkas más szekeret hozott elé, akkor azt az asszonyt is a többivel felülteti a szekérben, maga kocsiskodik darutollas süvegben, úgy viszi be Szeredában a sokadalomra az asszonyokat az egész ott lévő sokadalmi sokaság láttára. Most ha valaki ilyen urfi, de még egy alávaló nemes ifjú legény olyan tisztességes mulatságot indítana, lebolondoznák érette. A szegény uramnál lakiunkban mennyi sok mulatságot követtünk el, egy egész könyvet lehetne arról írni; csak egyet említek, azt is idvezűlt uram dicséretes emlékezetére. Keczén létünkben bemegyek az úrhoz, mondom: Nagyságos uram, ma szent Mihály napja, minthogy Mihály a nevem, szent Mihály poharára Nagyságodat az asszonynyal s egész udvarral együtt jó szívvel látom ebédre. Nevet a szegény uram, mondja: Öcsém uram, de hol főznek, hol a bor? Mondom az úrnak: a Nagyságod konyháján főznek, bor is elég hordóval vagyon Nagyságod pinczéjében, mert Ajta messze vagyon Keczéhez, ha ott volnánk, a puszta háznál főzetnék amit lehetne. A szegény úr mondja: Én nem mehetek el, mert öreg ember vagyok, sem a feleségem, a többi mind menjenek. Megparancsolja a konyhamesternek, tisztességesen bőven főzzenek, az innya-adónak is, valamennyi bor kívántatik, annyit adjanak. Az udvarház mellett a tisztartó Székely István házánál volt a tractatio, főztek ad minus 12 asztalra, az udvariak valahányan voltának, első alsó renden valók, még a kocsisok, lovászok, felejtárok is mind eljöttének; leültünk asztalhoz, rettenetes ital volt, kilenczven veder bor költ el, muzsikásokat hívattunk, az asszonyhoz beizentünk, bocsássa ki a frajokat tánczolni; el is jöttek az öreg asszonnyal együtt, mivel feles frajokat tartottak az udvarban mindenkor. Ott majd hajnalig tisztességesen tánczoltunk . . . meg szent Mihály poharát. Más nap bémenvén az úrhoz, megköszöném . . . Valyon találkoznék-e ma olyan nagy úr Erdélyben a ki azt cselekedné, nem kilenczven veder, csak kilencz veder bort is nem sajnállana szolgáinak conversá- tióra fordítani. (Következik két egészen töredékes és érthetetlen sor.)
