Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Harmadik czikkely. Az vendégségről és ebédről és vacsoráról
AZ VENDÉGSÉGRŐL ÉS EBÉDRŐL ÉS VACSORÁRÓL z titulusról lépjünk által az vendégségekre és ebédekre s vacsorákra. Legelsőben is reggeli kávé, herbathé, csukolátának híre sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talám azt értette volna, hogy állj el mellőle; ha: kell-e thé, talám azt tudta volna, hogy tezed; ha csukolatával kináltál volna valakit, talám azt tudta volna, ha tudta volna hol volna Kacsulatafalva Foga- rasföldin, hogy az kucsulási patakból kinálod; ha valakit kináltál volna rosólissal, talám azt gondolta volna hogy napfeljötte előtt harmatot szedtél s avval kinálod, avagy rozsból is sült kenyérrel kinálod. Híre sem vala ezeknek az régi időkben, hanem Brassóban főzték az fahéj-vizet, azon kivűl az reggeli italt hivták aquavitának, vagy tiszta égettbort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pinczetokokban, úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kínálták, s kivált az idegen embert. [Vagy penig égettbort töltvén tálban, azt megmézelték, egy vagy két fügét vagy egynéhány szem malosaszőlőt tettek köziben, meggyujtották az égettbort s úgy keverték az tálban kajánnal, azután megoltván az tüzet, azt itták, az fügét utána ették. A férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes csípős ürmös-bort is ittanak, s égés- ségesnek tartották, mert nem vala olyan paszamántos gyomrok, mint az mostaniaknak. Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával, vagy télben új disznóhússal, tehénhús polyékával, kukrejttel, árpa kásával, de abban soha az előtt czitrom levet nem töltöttek; tehén hús riskásával, murokkal vagy petrezselyemmel, rőstölt lével, nyárban új hüvelykes borsóval; lúd törött lével, tyúk sülve fog hagymával, eczettel, szalonnával; borsó, vagy héjalva, s arra felül szalonnát perzseltének s úgy töltötték az tálban, vagy hajatlan hígan, abban darab szalonnát vagy disznóhúst tettenek; berbécs hús spékkel vagy tárkonynyal vagy eczettel, veres hagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihálynak, sem Apor Istvánnak); tehén- vagy disznóhús kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tártának az régi időben, nyúl-húst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc. Vajat nem tettek semmi étekben, hanem az kása közepibe mikor feladták asztalhoz, mikor kalácsot, lepént, bélest sütöttek, abba tettek vajat, vagy penig pánkot, noha inkább ették akkor az új oltasztot hájban forralt pánkot, mint az vajbansűltet. A kapomya volt minden éteknek jó ízt adó szerszáma.] HARMADIK CZIKKELY. [A]
