Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)

Harmadik czikkely. Az vendégségről és ebédről és vacsoráról

AZ VENDÉGSÉGRŐL ÉS EBÉDRŐL ÉS VACSORÁRÓL z titulusról lépjünk által az vendégségekre és ebédekre s vacso­rákra. Legelsőben is reggeli kávé, herbathé, csukolátának híre sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talám azt értette volna, hogy állj el mellőle; ha: kell-e thé, talám azt tudta volna, hogy tezed; ha csukolatával kináltál volna valakit, talám azt tudta volna, ha tudta volna hol volna Kacsulatafalva Foga- rasföldin, hogy az kucsulási patakból kinálod; ha valakit kináltál volna rosólissal, talám azt gondolta volna hogy napfeljötte előtt harmatot szedtél s avval kinálod, avagy rozsból is sült kenyérrel kinálod. Híre sem vala ezek­nek az régi időkben, hanem Brassóban főzték az fahéj-vizet, azon kivűl az reggeli italt hivták aquavitának, vagy tiszta égettbort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pinczetokokban, úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kínálták, s kivált az idegen embert. [Vagy penig égettbort töltvén tálban, azt megmézelték, egy vagy két fügét vagy egynéhány szem malosaszőlőt tettek köziben, meggyujtották az égettbort s úgy keverték az tálban kaján­nal, azután megoltván az tüzet, azt itták, az fügét utána ették. A férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes csípős ürmös-bort is ittanak, s égés- ségesnek tartották, mert nem vala olyan paszamántos gyomrok, mint az mostaniaknak. Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával, vagy télben új disznóhússal, tehénhús polyékával, kukrejttel, árpa kásával, de abban soha az előtt czitrom levet nem töltöttek; tehén hús riskásával, murokkal vagy petrezselyemmel, rőstölt lével, nyárban új hüvelykes borsóval; lúd törött lével, tyúk sülve fog hagy­mával, eczettel, szalonnával; borsó, vagy héjalva, s arra felül szalonnát per­zseltének s úgy töltötték az tálban, vagy hajatlan hígan, abban darab sza­lonnát vagy disznóhúst tettenek; berbécs hús spékkel vagy tárkonynyal vagy eczettel, veres hagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihálynak, sem Apor Istvánnak); tehén- vagy disznóhús kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tártának az régi időben, nyúl-húst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc. Vajat nem tettek semmi étekben, hanem az kása közepibe mikor feladták asz­talhoz, mikor kalácsot, lepént, bélest sütöttek, abba tettek vajat, vagy penig pánkot, noha inkább ették akkor az új oltasztot hájban forralt pánkot, mint az vajbansűltet. A kapomya volt minden éteknek jó ízt adó szerszáma.] HARMADIK CZIKKELY. [A]

Next

/
Oldalképek
Tartalom