Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizenharmadik czikkely. Az catholica religióról
Azon kívül Gyergyó-Szent-Miklóson és az urak mellett mindenkor, az kolosvári, udvarhelyi és akkor gyula-fejérvári páterekhez hasonló két páter volt, az urak mellett is tudniillik, egy, Gyergyó-Szent-Miklóson is egy. Mindenik religion való papoknak nagy, majd az dereka közepiig lefüggő galléros mentéje vala; az is ki rókatorokkal a gazdagabbaknál, ki rókanyakkal az alábbvalóknál meg volt prémezve. Az ország artikulusa és törvénye szerént két klastromnál több szabad nem volt; az volt az református franciscánus barátoké, egyik volt Csík-Somlyón, az másik Maros-széken, Mikbázán; de ahoz képest kevés barát volt bennek, nem is taníthattak az egy moralis tbeologián kivűl se philo- sopbiát, se speculativa tbeologiát szegénységek miatt, hanem hol egy hol két személyt az fráterek közül, az mint szegénységektől kitölt, küldöttének idegen országokra, Lengyel- és Csehországban philosophiára és speculativa theologiára. És az kolosvári, udvarhelyi, akkor gyula- most károly-fejérvári, és urak mellett lévő fen említett egy pap, és ezekből az két klastromokból excurráltak az páterek az Erdélyben imitt amott elszélyedett szegény catholicusokhoz, és azokban az üldöző időkben Isten után igy tartották meg az apostoli szent hitet csak az mennyiben megmaradott vala is. Épített vala ezen református szent szerzetnek az méltóságos Hallerház egy klastromot Fejérvármegyében Fejéregyház mellé, és az Gyergyó-szárhegyi Lázár úri ház ugyan Gyergyó- Szárhegy mellé egy klastromot, de ezeket az erdélyi kálvinista fejedelmek megtilták, az melyből meglátszik, hogy az tulajdon magáéból sem volt szabad az catholicus embernek az maga apostoli szent hitinek szolgálni. És az fejéregyházi klastrom elpusztúla ugyan s ma is pusztán áll, az szárhegyi mind addig pusztán álla, az míg kegyelmes felséges urunknak fegy vérit Isten béhozá; s azótától fogva megint azon szent helyen az Istent dicsérik azon szerzetesek. Sőt emlékezem reája, midőn ezen szent Ferencz alázatos fiai, kivált valamely kálvinista faluban vagy más vallásu falukon, városokon, mezővárosokon mentenek által, csúfolták, huritották, kárnították s káromlották, de ezek az szent szerzetesek jó szívvel voltának bolondok az Krisztusért. Emlékezem arra is, mert füllel hallott bizonyságtól hallottam, hitelre méltó embertől gyermekkoromban, hogy egy becsületes ezen szent szerzetből való páter megyen volt által Maros-Vásárhelyen, egy ifjú kufárné (mert az lustos szájú gaz asszonyok huritották inkább), kérdi az pátertől: Barát, van-e gatyád? az szerzetes megszégyenli magát, s azt feleli: Nekem vagyon gatyám, de néked, mint az bestye hires kurvának nincsen orczád. Bezzeg béfalá az lotyó is.*) Amaz nagy hírű igaz catholicus nagy ur, báró Kornis Gáspár [Szent] :) Elhallgatott. Pázmánynál: Béfalta a sípot. (W. Ö.)
