Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizedik czikkely. Az régi erdélyiek temetésiről
jöttének, énekszónál vitték által az falun majd azon falunak határszélyiig, ott is az hat legény kétfelől fogta az szekeren való posztó szélyit, mert másként, mikor közönséges utón mentenek, az posztó fel volt csinálva, hogy el ne szakadjon vagy meg ne sárosodjék. Hallottam régi emberektől, az nevit is megmondották, de az nevit elfelejtettem, hogy az elmúlt saeculumban (mert azoknak az embereknek az ideiben volt az kik nékem beszélették) egy úr meghal az országgyűlésiben, az felesége véle nem volt, mert otthon maradott volt, semmit nem is tudott az ura halálában mindaddig, valameddig az leirt szekér az ura testivel az kapun bé nem kezdett menni; akkor az asszony az tornáczban állott s kérdi, micsoda szekér az, mondják, hogy az megholt ura testit viszik, akkor az felesége az asszony hanyattá esik és mindjárt szörnyű halállal meghal. Az fejedelem felbontatván az testit, hát az urán való bnsultában az szive ketté hasadott volt. Yalyon hány asszonnak hasadna meg ma az szíve Erdélyben ilyen módon az ura halálán? Késérték az testet atyafiak s idegenek is sokan. [Mikor penig akármely falun az testet általvitték, akármely valláson volt, mindenik faluban az test eleiben harangoztak, sőt nemcsak abban az székben vagy vármegyében, az hol az megholt test feküdt, sőt más vármegyékben, székekben, valahol az megholtnak jószága volt vagy csak kevés portiója is, valamig eltemették, minden nap kétszer harangoztanak. Ha catholicus volt, minden nap viaszgyertyákot gyújtottak, s az halottas háznál bizonyos zsoltárokot énekeltenek, sőt az test felett gyakorta szent mise is volt de requiem, az más valláson lévő predicátorok könyörgést, vasárnapokon predicatiót ott tettenek, mikor az faluban az maga religióján levők voltának.] Mikor osztán az testtel haza érkeztek, ott, ha catholicus volt, újólag szent mise volt de requiem, énekelve és predicatio, az más vallásuaknál csak predicatio és énekszónál valamelyik boltban vagy alkalmatos helyre a testet addig bétették, az míg az temetéshez hozzá készülhettek. Mikor osztán a temetéshez hozzá készültének, napot rendeltének, az rendelt napra az atyafiait, és ha nagy ember volt, az ország catalogusa szerint az ország rendéit levél által az asszonyokkal együtt elhítták. Az koporsót penig, az mint leirám, bévonván, az koporsót ezüst, aranyas fejű szegekkel igen gazdagul külyel béverték, és hogy az aranyas fejű szeg jobban kiadja magát, az koporsót fekete biborral vonták be s azt szegezték az koporsóra az arany fejű szegekkel; azonkivűl az koporsójára mind férfiaknak mind asszonyoknak, szegeztenek tizenkét selyem matéria, képíró által irt czimereket, az holtnak czimerit. Az háznál az hol az temetés volt, szin volt elkészítve, az szín közepin jó magos sályom, hol az testet és keserveseket az nép megláthassa, az fekete posztóval bé volt vonva egészlen, úgy hogy az földet egy darabig bélepte; az szin is belől fekete posztóval [bé]
