Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Kilenczedik czikkely. Az régi erdélyiek lakadalmiről é házassáógiról
tások, az lovakon kin oroszlánbőr, kin tigrisbőr, kin párduczbőr, kin vízilóbőr (deákul hippopotamusnak hívják és az Nilus vízben termik), azon kívül kin drága marhahajtó, kin drága portai czafrangok, sőt némelyik czafran- gok jóféle gyöngyösök is voltának. Ezek előtt az vezetékek előtt az fő lovászmester járt tollas forgóson, az lovakot étekfogók vezették, rendszerént azok is forgósok voltának, az lovakon hátul járt az vice-lovászmester, az is forgóson, az után az hintó előtt épen két étekfogó, forgóson tollason; rendszerént az vezetékek előtt mentenek az étekfogók rendre kettő-kettő, de azoknak is nagyobb része forgós tollas volt, azok előtt az főember szolgák, mind inkább forgóson, azok előtt az török síposok, trombitások, úgy trombitáltak az mint oda fel leírám; ezek előtt ment az fő-asztalnok, mindenkor nagy sastollason, előtte meg két étekfogó; az fő-asztalnoknak az kéziben rendszerint vasbuzogány. Ezekben az urakban sem vala gróf, ritka az báró; nosza az mennyin vagyunk grófok és bárók, hányunktól telnék ki az az pompa? KILENCZEDIK CZIKKELY. AZ RÉGI ERDÉLYIEK LAKAD ALMIRÓL ÉS HÁZASSÁGIRÓL. enjünk már az házasságra és lakadalmára. Mikor valamely ifiu legény meg akart házasodni, elsőbben, mint most is, az leánynak az apját anyját megjártatták alattomban, hogy van-e kedvek leányokot azon ifiú legénynek adni vagy nincsen; ha volt kedvek, napot tettenek, hogy mely nap menjen az ifiú legény leányt nézni. Az rendelt napra az ifiú legény mentői tisztességesebben lehetett, elment, de kivált az urfiak az oda fel leírt czifra lovakon s öltözetben; rendszerint mindenkor vacsorára ment az leánynéző; azt ott jó szívvel látták, asztalnál az legényt és az leányt egymás elleniben ültették szemben; erősen ittak, vacsora után éjfélig s tovább is tánczoltanak; az ifiu legénynek az szolgáját is mentői jobb szívvel lehetett, úgy látták. Megvirradván, az leánynéző elbúcsúzván, elment. Nem értem, de hallottam régi emberektől, hogy régen olyan szokás is volt, az mely most is az székelyek között az közrend között meg- tartatik, hogy az leánynézés után az leány apja két atyafiát elküldötte az legény házához, azok háztűz-látóknak hívattattak, azokot is az legény cselédestől jó szívvel látta, megitatta, tánczoltatta; mikor azok visszatértének, az legény leánykérőket küldött, ha az leányt oda Ígérték, még megjelentette mikor megyen oda kézfogásra; azon az nap elment. Vacsora előtt az leányt ebédlőpalotában kihozták, ott lévén az atyafiaiban is sokan, úgy az leány [atyafiaiban]
