Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Nyolczadik czikkely. Miképen rakták meg s miképen jártanak az leírt kocsikon, hintókon az régi magyarok
lovakat s úgy mentenek. Már azért mikor útra akart menni valaki, lássuk mint készült útra. Legelsőben is kezdjük el azon főrendeken, az kik társzekereket nem hordoztak. Minekelőtte tehát megindultak, az hintót így rakták meg: az tálakat tették az hintó fenekin az táltartó helyre (vedd eszedben itt, mint írám le oda fel az magyar hintót), az párnazsákból hátul ülést csináltak, azt, az mint oda fel leírám hogy nagy karikák voltak az hátulján is az hintónak, az ülésben letévén az párnazsákot, az ülésnek az eleit kötéllel békötözék, hogy az párnazsák elé ne csuszszon, az párnazsákra szőnyeget terítettek, az kinek egy része kül állott az hintónak hátulján; az hátok megé az maga szép portai tarka czifra vánkosát tették, az mely erősön meg volt töltve; az párnazsák mellé hátúi még valami apróságokot raktanak; elől, ha leánya volt az fő embernek, az ült, s annak az párnazsákját tették, arra is szőnyeget, az kinek egy része az hintó elein kifüggött, úgy szintén portai vánkost is tettenek, azt is elől az karikához kötéllel úgy megkötvén mint hátul. És mivel abban az időben szokás vala hogy útra egy fazék káposztát főzzenek s valami sültet vittenek, s kivált nyárban mihelyen jó füvet találtának, ettenek: az első ülésben való párnazsák alatt rendszerént az frajok pokróczok volt, azon hátul az fazék káposzta. Sültet, fejér Czipót hordoztak, palaczkban vagy pinczetokban bort, mert hogy mindenütt jó bort nem kap- hattanak, bort és fejér czipót mindenkor hordoztanak magokkal. [Az magyar hintónak az hátulsó bakjára nagy öreg, fekete bőrrel borított, ónos szegekkel czifrán megvert ládát tettenek, abban, kivált ha pompás vendégségre vagy lakodalomban mentenek, úr, asszony köntöseit, szoknyáját s egyéb portékáit mind bérakták, mégis az bőrládán felyül sok egyetmás elférhetett.] Elől volt az a fejérruhás láda az bakon, de az két bakot gyakorta úgy megrakták, hogy az hintóból sem hátra sem elől az kocsist nem látták. Az hátulsó ülésben az úr s az asszony ültének ; ha olyan három-négy esztendős gyermekek volt, azt közbenvették, ha penig nagyobb volt, kivált leány, az az öreg asszonynyal az első ülésben ült; némelykor hárman is ültek elől. Az frajok az ablakokban ültének, néha négy személy is szorult az két ablakban. Az csatlón hátúi az úr felől állott az csatlós, más felől, az asszony felől az inas, annak az nyakában volt az úr mosdó aranyas csészéje, az orczatörűlővel, fésűvel együtt bőrtokban lóding-módra; azok az orsós hintónak fél kézzel az orsóját tartották, az kétféle eresztősnek az karfáját, az melylyekkel nem az hintó felé, hanem az lövök felé állottak arczczal; az hol dőlő volt, leszállottak s az hintót tartották. Ha az egynél több inas volt, kettő vagy három, azok az bakon kerestenek magoknak helyt. Az hintó derekában, az ló felől való ládában hordozták az pohárszék egyetmást, úgy mint abroszt, asztalkeszkenyőt, sótartót s affélét; az hátúlsó hasonló ládában [volt]
