Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)
21 kell tennünk a között, hogy ezt az egyszerűséget mechanikai vagy pedig physiologiai és phylogenetikai értelemben vesz- sziik-e? Mechanikai értelemben legegyszerűbb módja a gastrula- képzésnek a behorpadás, az invaginatio, de a physiologiai értelemben a rézsútosan álló osztódási síktól kissé befelé eső sejtek kiszorúlása a többi sorából. Ha pedig phylogenetikai szempontból vizsgáljuk a dolgot, a multilocularis bevándorlást kell a legprimitivusabbnak tekintenünk, mert ennek példáját már a Yolvox-coloniában is megtaláljuk, és az a körülmény is erre utal, hogy épen a létező legegyszerűbb, legalsóbb fokon álló Metazoonok között fordúl elő még ma is. A gastrula-képzés negyedik módja, mely némileg középen áll a multilocularis bevándorlás és az invaginatio között, az úgynevezett polaris gastrula-képzés. A polaris gastrula-képzés esetében a hólyag falából történő bevándorlás csupán a hypoblasta-poluson észlelhető; a bevándorolt sejtek kitöltik ugyancsak az előbb említett módon az egész űrt és másodlagosan rendezkednek entoder- mává. Voltaképen nem történik itt egyéb, mint, hogy a hypo- blasta sejtjei nem egyszerre türemkednek, vagy jutnak az epi- blasta sejtjei közé, hanem egyenként. (Az invaginatio esetében az egész hypoblasta-polus egyszerre türemkedik az epiblasta sejtjei közé, az eredmény mégis az, hogy mindazok a sejtek, amelyek itt helyezkedtek el, lassanként az üregbe jutnak és a hólyag falának két széle egymással érintkezni fog). A gastrula-képzés ötödik alakja, melynek előfordúlása ma már kétséges, illetőleg csak egy állatalakban mutatható még bizonyos értelemben ki, — a delaminatio, vagy ketté- hasadás. Régebben azt hitték, hogy nagyon sok esetben jön olyan módon létre az ectoderma és entoderma, hogy az eredetileg egységes gastrula-fal a vastagságában kettéhasad. Még Beer idejében, és még tovább is, a fejlődésben igen nagy szerepet tulajdonítottak az eredetileg egységes rétegek, az úgynevezett csirahártyák, csiralevelek kettéhasadásának. Ma már tudjuk, hogy hártyáknak kettéhasadása a fejlődésben vagy egyáltalában nem fordul elő, vagy pedig csak igen korlátolt mértékben és ezekben az esetekben is látszólagosabb jelentőséggel. Egy esetben gondolhatjuk el ismereteink mai állása szerint a dela-
