Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)

IV. Vegyes bántalmak

éven felülieknél történt kőznzás. IJjabb időben azonban e hagyományos szokást elhagyva, kőznzást végzünk gyermekeknél is, ha különben a zúzás eszközölhetéséremee- kivánt kellékek (bő húgycső, stb.) megvannak. Hogy ezen eltérést nincs okunk megbánni, arról tanúskodnak a gyermekeknél végzett s a fennebbiekben közölt kőzuzá- sok eredményei. E siker bátorít arra, hogy évről évre tágabb tért engedünk a kevesebb sebzéssel járó kőzuzás- nak s a kőmetszést, tekintet nélkül a korra csak oly esetekben végezzük, hol a kőznzás elé elháríthatlan akadályok gördülnek. így látjuk a fennebbiekben, hogy 1871/2. évben a kőmetszések száma 7, a kőzuzásoké 4 volt, míg 1872/3-ban a metszéseké 5, a zúzásoké 10, és 1873/4-ben már csak 2 esetben folyamodtunk a metszéshez míg 14 esetben a követ zúzással távolítottuk el. — Kőzuzásainkat általában igen kedvező siker koronázta. 28 mütettünk közül 2 halt meg — (a 14. sz. a. felhozott eset, melyben ázsiai liányszékelés volt a halál oka, ide nem számítható) —- a mi 7,14% halálozási aránynak felel meg. E 2 halálozási eset sem róható fel egyenesen a kőzuzási műtétnek, mivel az egyiknél (24. sz. a. felhozott) tüdőlob és idült genyes veselob, a másiknál (28. sz. alatti) idült genyes veselob okozta a halált; a kőzuzást — mindkettőnél egy-egy ülésben — csak annyiban okolhatjuk, a mennyiben e bántalmak heves- bedését idézte elő. Oly halálesetünk, hol a kőznzás mint műtét mechanikus bántalmazás miatt lett volna közvetlen vádolható, koródánkon az újabb időkben nem fordult elő. Még jobban kitűnik e sikeres eredmény a kőzuzásoknál akkor, ha nem ily rövid időközöket, hanem hosszabb időszakok tekintélyesebb számait hasonlítjuk össze. Koródánkon 1843-tól 1868. év végéig végzett 85 kőzuzási

137