Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
III. Álképletek
87 vérszegény állapotban jött koródánkra s felvétele után 2 nappal, mielőtt az elgyengült beteggel valamit tehettünk volna, görcsöktől lepetett meg s füladási tünetek között meghalt. A bonczolat nagyfokú általános vérszegénységen kivül semmi más halálokot nem mutatott ki. Az orrürben egy fekélyedő rákos álképlet találtatott, mely mindkét oldali orrjáratot kitöltötte s a rostacsont likacsos lemezét áttörvén a koponyaürbe is beterjedt. Négy esetben rákos álképlet az állkapcson. Három esetben az állcsont részletes csonkolása végeztetett, miután az álképlet a csontot egész vastagságában megtámadta már, a negyedik esetben pedig, hol az álképlet csak felületes roncsolást okozott a csontban, a kiirtás után a csontfelület csontvakaróval lekapartatok. Mind a négy eset gyógyult (férfiak). 9 esetben húsdag a felső állcsontban. Öt esetben közülök a felső állcsont részletes csonkolása végeztetett, háromnál teljes sikkerrel (2 férfi, 1 nő); kettőnél azonban az álképlet sokkal nagyobb kiterjedésű lévén, mint azt a műtét előtt felismerhettük, nem. voltunk képesek minden kórost eltávolítani, s azért egyiknél az álképlet fészkét tüzes vassal égettük, a másiknál azonban oly gyors elgyengülés állott be a nagyfokú vérvesztés miatt, hogy a beteget csakis legerélyesebb ápolással (a végtagok meleg begöngyölítése, mesterséges légzés, erős bor adagolása stb.) tudtuk ismét feléleszteni, s ily körülmények között a műtét folytatásától, — az álképlet tovább követésétől — el kellett államink. A részben még kóros felületeket vashalvagoldatba áztatott tépettel borítva, a bőrsebet ismét egyesítettük. 3 nap lefolyása alatt beteg ismét felüdült (férfi). Négy esetben az álképlet oly terjedelműnek bizonyult a közelebbi vizsgálatnál, hogy kiirtás
