Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
III. Álképletek
67 részben pótoltatott, részint — hol ez lehetséges nem volt — sarjadzás utjáni gyógyulásra bízatott (7 férfi, 4 nő), valamennyi gyógyult. Egy esetben pedig az álképlet az egész baloldali pofát elroncsolta és gyakran ismétlődő fiteres vérzésekre adott alkalmat; a beteg már kimerült állapotban hozatott koródánkra, hol bejötté után nehány óra múlva — még mielőtt valamit tehettünk volna — általános vérszegénység s kimerülés tünetei közt meghalt (férfi). Bonczolatnál kitűnt, hogy az álképlet a baloldali haránt arczüteret (a. transversa faciei) külső állüteret (a. max. ext.) és állkapcsi literét (a. man- dibul.) elroncsolta s ezek okozhatták (segély hiányában) a beteg elvérzését. 1 esetben festenyrák a bal pofán (3-ik ábra). Az álképlet, mely jókora tenyérnyi kiterjedésű volt, gomba- szerüleg feküdt a környező ép részekre s felső karimájával a bal szemet egészen elfedte; elroncsolta a pofa lágy részeit, az orr baloldalát, a felső állcsont mellső és belső falát és a szemfir alsó falát. Állítólag 4 hét óta fejlődött egy az orrszárny mellett levő anyajegyből. A műtét előtt eszközölt górcsői vizsgálat az álképletet velős ráknak ismertette fel, rendkívül gyér kötszö- veti gerendezettel s dús festenyszemcsékkel. A gomba- szerűn kiálló részlete az álképletnek villaméteszkacscsal levágatott s a mélyebb részletek kanállal kikapartatván az álképlet fészke tüzes vassal (csúcségetővei) elroncsol- tatott. 4—5 nap eltelte után a fészek fenekéből uj dudorok emelkedtek elő, melyek úgyszólván szemlátomást nőttek. Ezen uj dudorok, maró haméleggel (kali caustic.) elroncsoltattak, de helyüket pár nap múlva ismét újak foglalták el. Az álképletnek e rendkívül gyors növekvése mellett, minden beavatkozásunk sikertelennek tűnvén 5*