Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
II. Sértések és azok következményei
47 egy felvilágosító példája, elég érdekes s azért röviden közölni akarjuk annak kortörténetét. V. Julia, 28 éves; férje által 1871 karácson táján a jobb czombon, a nagy tompor és ülgumó közt hátulról mellfelé irányított késdöféssel megsértetett. A szúrás a czomb beloldalán hatolt előre a czombháromszögig, s nagyfokú alig csillapítható vérzés követte azt. A szúrási seb begyógyulása után e helyen egy almanagyságú, kékes- piros terimenagyobbodás maradt vissza, mely a czombizületbeni mozgásokat nagy részben gátolta. Midőn beteg koródánkon felvétetett, a jobb czomb mellső felső részén a czombháromszögnek csúcsa táján egy almanagyságú, hullámzó terimenagyobbodás foglalt helyet, melyen tisztán érezhető s a szív összehúzódásaival — isochron — lüktetés tapasztalható; e lüktetések alatt a terimenagyobbodás, minden irányban váltakozva, egyenletesen tágul s összeesik. A dagban tapintásra élénk surranás mutatkozott; liallgatódzásra élénk surranó zörej. A czombütérnek a Poupart-féle szálag alatti összenyomatása után a dagban a lüktetés elmaradt. Mindezek után nem volt nehéz a terimenagyobbodásban a czombütérnek sebzés folytán támadt ütérdagját felismernünk. A koródának azon több évi tapasztalata, hogy ütérdagok kezelésében főleg az ütérnek ujjali lenyomásával mutat fel sikeres, sőt valóban meglepő eredményeket, ez esetben is az ütér ujjali lenyomásának meg- kisértésére, mint legenyhébb gyógyeszközre határozott el bennünket, annyival inkább, mivel a különben erőteljes és ép egészségnek örvendő fiatal nőnél bizvást lehetett remélni érdugasz képződését. Paczára azonban annak, hogy alig egy nehány órai megszakítással 82 órán át lön alkalmazva a czombütérnek a Poupart-féle szálag alatt ujjali lenyomása, érdugasz nem képződött. — Mivel pedig az ujjali lenyomást a bőr nagyobb fokú érzékenysége s a fellépett bőrpir miatt folytatni nem lehetett — s azonfelül a félévi szünet is beállott, — a beteg a koródáról nemsokára eltávozott javulás nélkül azon utasítással, hogy távolléte alatt a legnagyobb nyugalomban, ágyban fekve töltse idejét. Egy hónap múlva újra felkereste a kórodát, hogy a további gyógykezelésnek magát alávesse. Mivel az ütérdag ezen hosszas nyugalom következtében feszességéből egy keveset vesztett, s különben más súlyosb betegek ugyanazon időben nagyon igénybe vették segélyünket, a betegnek egyelőre ismét nyugalom lön ajánlva; e mellett az ütérdag nemcsak szemmel láthatólag kisebb, de egyszersmind puhább lett, s azon erős surranás, mely a dag egész kiterjedésében volt érezhető, annak egyik felére szorítkozott,
