Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)

I. Lobos bántalmak és kimenetei

37

művi beavatkozás előtt a hévízi fürdők használata ajánl- tatott; egy javulva, egy javulatlanul távozott (férfiak).

5 esetben csontszú s üszők a lábujjakon (caries et necrosis digitorum). Háromnál a bántalom csekély kiterjedésű lévén, a kikaparási eljáráshoz folyamodtunk; kettőnél pedig öregujj-kiizelést hajtottunk végre. Mind az öt gyógyult. (3 férfi, 2 nő.)

1873. évtől kezdve a végtagokon végzett, nagyobb vérzéssel járó műtéteknél, nevezetesen csonkítások-, csonkolásoknál, küzdéseknél, csontkivésések- és kikaparásoknál (necrotomia) az EsMARCH-féle u. n. vér- kimélési eljárást veszszük igénybe azon módosítással, hogy a végtagot környi végétől kezdve felfelé a leszorítás helyéig nem ruganyos pólyával, — mint Esmarch ajánlja — hanem közönséges flanellpólyával pólyáz- zuk be, a műtéti tér felett pedig a leszorítást nem kautsukcsővel, hanem 4—5 ctm. szélességű (a tag vastagsága szerint) ruganyos pólyával eszközöljük 5—6 egymást egészen fedő körmenetben. E módosítás, véleményünk szerint, annyiban érdemel előnyt Esmarch eredeti eljárása felett, a mennyiben egyrészt a lágyrészeknek bevágatása a leszorítás helyén, azoknak esetleg káros és mindenesetre felesleges zuzatása a széles s jobban oda simuló rugalmas pólya által könnyebben elkerülhető, mint a vékony s kevésbé simulékony kautsuk- cső alkalmazása mellett; másrészt a ruganyos pólya megerősítése sokkal könnyebben s biztosabban eszközölhető, mint a kautsukcsőé. A tag bepólyázására a flanellpólyát csakis takarékosság szempontjából használjuk, úgy tapasztalván, hogy az mindazon követelményeknek eleget tesz, melyeket Esmarch a ruganyos pólyától vár. Az