Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
lekednek. A baloldali felsőbb nyíláson bevezetett kutasz az ondózsinór mentében felfelé tolható egész a Poupart-szálagig. A húgycsővel közvetlenül egyik nyílás sem közlekedik. A húgycső mentében kívülről semmi megkeményedés vagy besziirődés sem tapintható ki. A végbélbe vezetett ujj a dúlmirígy középső lebenyének megfelelőleg egy diónagyságú, petyhüdt falú, puha terimenagyobbodásra akad. A dúlmirígy oldallebenyeinek, valamint az ondóhólyagcsáknak megfelelő hely nyomásra fájdalmas, sőt az oldallebenyek keményebb tapintatuak és duzzadtak. A húgycsőnek kutaszszali vizsgálatát a betegnek kérelmére — ki nagyon ki volt merülve — pár napra elhalasztottuk. Beteg szemünk előtt vezetett be egy 9-es számú pöscsa- pot, mely behatolva egy bizonyos, körülbelül á kellő mélységig, vizelet bugyant ki rajta, épen úgy mint mikor a műszer vége a hólyagba ér, de a vizeletkifolyás rögtön megakadt, s csak néhány másodpercz múlva, mi alatt a beteg erőlködni látszott, indult meg újra igen gyönge sugárban, midőn a fent említett sipolynyilásokon és a pöscsap mellett is vizelet szivárgott elő. Ezen tünet, meg azon körülmény, hogy a pöscsap nem volt kellő mélységig besülyeszthető a czombok közé, már akkor némi kételyeket támasztott az iránt, vájjon valóban benne van-e a pöscsap vége a hólyagban. Azonban a betegnek határozott állítása, hogy tisztán érzi liólyagában a pös- csapot, s hogy ő mindig így vezette be, némileg megnyugtatott, de kételyeink eloszlatását csak sajátkezüleg végzett kutaszolástól várhattuk. A pöscsapon át kiürített vizelet sárgás zavaros szinti, amino- naikszagú, fajsúlya 1018, vegyhatása ali, sok genyt és nyákot tartalmaz. A különben tetemesen elsoványodott és vérszegény betegnek más szerveiben semmi rendellenességet sem lehet kimutatni. Az eddigi leletek már tájékoztak az iránt, hogy itt nem közönséges liúgycsőszorral és rendes húgycsősipolylyal van dolgunk. Különösen feltűnő volt az, hogy a borékon nyíló sipolyjáratok nem a gát, s illetőleg a húgycső felé, hanem az ondózsinór irányának megfelelőleg a lágyékcsatornába vezettek. Nehány nap múlva a húgycső kutaszszali vizsgálat alá vétetett, mikor is a hólyagnyakig akadálytalanul lehetett előre haladni; itt azonban a kutasz vége egy kiálló érdes tapintató megfeszült, kötegbe akadt meg. Azt vélvén, hogy a műszer a zárizom kötegéliez támaszkodik, gyöngéd fúró nyomás alkalmaztatott, midőn a kutasz vége a kötegről hát- és lefelé csúszván, egy űrbe esett bele; a beteg a lecsú10
