Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
139 gynlásuk beálltáig, néha több időt kénytelenek koródánkon tölteni. A kőznzás történt: 4 betegnél 1 ülésben 5 )) 2 » 8 » 3 »> 4 » 4 )) 2 » 5 )) 2 6 )) 1 » 8 )) 1 » 9 » 1 )) 10 )) 1—4 ülés alatt tehát a kőbetegek 3/4 része megszabadult bajától. A kőzuzási ülések alatt a chloroformbódítást igen ritkán alkalmazzuk s csak oly esetekben, hol a beteg túlságos érzékeny a fájdalmak iránt. A /t ’('metszési mütétmódok közül mindig az oldalgát- metszést szoktuk alkalmazni, bátorítva azon siker által is, melyet koródánk e téren ez ideig felmutatni képes. 1843—1868-ig bezárólag a kórodán végeztetett 18.9 kőmetszés 23 = 12,17% halálozással. 1869-től 1873 4 végéig 33 kőmetszés 3 = 9.09% halálozással. A műtétnél főgondunk oda irányul, hogy a húgycső hagymás részének megsértése lehetőleg elkerültessék, a mi szűk méretű gáttal biró gyermekeknél nem tartozik mindig a könnyű feladatok közé. Metszéseinket tehát úgy irányítjuk, hogy inkább a végbélt közelítsék meg, mivel ez utóbbinak megsértését sokkal kevesebb jelentőségű sebzésnek tartjuk, mint a hagymás részből beálló vérzés veszélyeit. Ebből gondoljuk magyarázhatni azt, hogy műtét alatt vagy után igen ritkán van alkalmunk jelentékenyebb vérzéssel küzdeni. Műtét után a gáton ejtett sebesator-
