Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
136 Alig hisszük, hogy volna kóroda, mely a húgykő- bántalom oly számos eseteivel rendelkeznék, mint sebész-kórodánk. Mint láttuk e rövid — 3 évre terjedő — időszakban kőbetegeink száma 46-ra rúg, a mi az ez időszakban ápolt 682 betegnek 6,74%-át teszi ki. E nagy száma a kőbetegeknek koródánkon, részben talán onnan magyarázható, hogy hazánk e bántalomban általában igen gazdag s ha a kő gyakoriságáról hires Angliát túl nem szárnyalja is, de mindenesetre mérközhetik vele.*) Azonban leginkább abban leli értelmezését kőbetegeink gyakorisága, hogy kőműtétek hazánkban — kivéve egyes, mindenesetre elenyésző csekély szánni eseteket, hol vidéki műtők nyújtanak segélyt — legnagyobbrészt koródánkon s a szegény gyermekkórházban végeztetnek, s a vidék lakossága erről tudomással bírván, e bajaival a fővárost keresi fél. E füzet keretén túl terjedne azon kóroktani mozzanatok fejtegetésébe bocsátkozni, melyek a kőbántalom képződésére általában befolyással vannak s különösen hazánkban e bánfáimat oly gyakorivá teszik. Egyedül a kő eltávolítására irányzott művi beavatkozásunkról, a kőmetszés és kőzuzásról akarunk nehány rövid megjegyzést ideiktatni. Koródánkon a legújabb időkig (1869-ig) azon bevett szokás uralkodott, hogy 20 éven aluli betegeknél rendesen kőmetszés (oldalgátmetszés) végeztetett s csak a 20 *) Koródánkon 1843-tól az 187 4 5. tanév második feléig összesen 390 köbeteg volt műtéve ; a helybeli szegény-gyermekkórházban Neupauer tr. közlése szerint 1839-től 1872-ig 192 kőbeteg fordult meg (0. H. L. 1872. évi 41—48. szám és 1873. évi 27. szám.)
