Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
125 tartalmazott, mely előre láthatólag a húgycsőnek szór mögötti részével közlekedett — bemetszés történt részint azon czélból, hogy a nagy fokban beszűrődött részek a feszülés alól felszabadíttassanak, részint hogy ezen nyílásból a húgycső folytatása felkereshető legyen. A készített nyíláson sok zavaros, ammoniákszagú vizelet ürült ki. A vizelet nagy mennyisége és a hólyagnak összeesése kétségtelenné tették azt, hogy a hólyag és ezen ür között — a húgycső szór mögötti részletének közvetítésével — meglehetős szabad közlekedés áll fenn. Ezen utat óhajtottuk feltalálni a vizelet további kiürülhetésének biztosítására, azonban a gát ezen részének szövetei egy pépesen szét- málló, a kutasznak minden irányban engedő tömeggé voltak átváltozva, úgy, hogy a hólyagba vezető utat nem lehetett feltalálni, mit nem is erőszakoltunk, miután a hólyag a készített nyiláson teljesen kiürült. A következő napokon 39.6—40° láz rázó hideggel; a nyilásból folyton bűzös vizelet szivárog és üszkös szövetfoszlányok dudorodnak elő; a gát és seggpofák beszűrődése tetemesen alábbhagyott; a hólyag rendes térfogatú. A műtét után 6 nappal a láz teljesen megszűnt ; a vizelet folyton a műleges nyiláson szivárog; a folytonossághiány kezd tisztulni. A 17-ik napon a folytonossághiány teljesen tisztult, s az ür részben sarjakkal van kitöltve; beteg vizeletét pár óráig képes visszatartani, s ha szabad folyást enged neki, az a sipolyon át sugárban tör elő, sőt néha a húgycső szájadékán is egyidejűleg vékony sugárban üríttetik ki. A műtét után 1 hóra újabb kisérlet a húgycső folytatásának feltalálására, eredmény nélkül. Más napon 40° C. láz, mely két napi •tartam után teljesen megszűnt. A sipoly napról napra zsugorodik, s már alig borsónagyságu. Julius 17-én egy újabb kisérlet, midőn először a sipolyon, azután a húgycsövön át csakugyan sikerült bejutnia hólyagba egy hatos számú érczkutaszszal, utána rögtön egy G. számú ruganyos pöscsap illesztetett be, mely minden 2—3-ik napon egy vastagabbal cseréltetett fel. Julius 31-én egy gombostűfej-nagyságú, de még mindig sarjadzó sipolylyal és 12. számú pöscsappal távozott, oda utasíttatván, hogy a pöscsapolást még hónapokon keresztül folytassa. Végre 2 esetben művi beavatkozás más jelenlevő bántalmak miatt nem volt foganatosítható. (Egyik gíhnőkóros volt, másik paralysis agitans és melanclioliá- ban szenvedett.)
