Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
108 ERDÉLYI LÁSZLÓ. tául szolgáltak a serviensek fölszabadításánál : akkor jött el az ideje annak, hogy a serviensek aranybullája az összes nobilisok alaptörvényévé és közös szabadságlevelévé legyen. Az aranybullának földesúri jellegből közjogivá történt ezen fejlődését nemcsak az Arpádkori társadalom egész rendszerével való összhang igazolja, hanem az is ajánlja, hogy ez a fejlődés nagyon érthető és természetes, ha a dominiumi jogkörből bontakoztatjuk ki. Ellenben az ősmagyar nemesi szabadságra a legnagyobb mértékben megalázó föltételezni s elhinni, hogy e szabadság elismerését II. András király, a jóakaratú gyönge fejedelem, csak nagynehezen adta ki, a pápánál fölpanaszolta, aztán megtagadta, s teljes végrehajtását a további királyok is mind elhanyagolták, csak töredékeivel kísérleteztek százharminc éven keresztül, mígnem a francia-olasz eredetű Nagy Lajos törvénybe iktatja, de mindjárt feudálissá is teszi. Mennyire hihetetlen és megalázó pl. az az értelmezés, hogy akik mindjárt az aranybulla 1. cikkelyében engedélyt nyernek a fehérvári Szent István ünnepen való megjelenésre és panaszaik előadására : azok a magyar szabad birtokosok, a honfoglaló ősök nemes ivadékai voltak, nem pedig szabados sorsból kiemelkedő serviensek ? Az előbbi magyarázatban bukás, elnyomás emléke az aranybulla, mert létrejötte előtt a nemes honfoglalókat szolgákká teszi és szabadságuk aranypecsétes levelének is százharmincéves küzdelmet, mellőzést juttat sorsul; míg az új magyarázatban az aranybulla a szolgák szabadságra való törekvésének diadalemléke, mely történeti tévedésből fakadt ugyan és ennek gyors fölismerése akadályokat gördített az első vívmányok érvényesülése elé, de kitartó törekvéssel vitézekhez méltó szabadságoknak és ötszázados nemesi alkotmánynak lett gazdag forrása.
