Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete

208

HOLUB JÓZSEF.

ment s kimondta, bogy az alispán választásához elengedhetetlen követelmény a vármegye nemeseinek beleegyezése és akarata.1

Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy e törvény egyszerre lényeges változást hozott s e fontos kérdést végleg rendezte. A főispán ok ragaszkodtak régi jogaikhoz, azokról nem könnyen mondtak le, s volt is a kezükben annyi hatalom, hogy jelöltjüket elfogadtassák a vármegyével, mert szembeszállni velük nem igen mert sehol senki. A főispáni kinevezéseknek az alispánokra vonatkozó régi formulái megmaradtak továbbra is, pedig most már nem lett volna tulajdonkép semmi alapjuk,1 2 de ezek is mutatják, hogy gyökeres változásról még nem lehetett szó, mert úgyis a főispán akarata érvényesült.

Péterfalvi Nagy Albert esete mutatja ezt a legvilágosabban, aki Perényi Gábornak volt ugocsai alispánja 1514 körül. Amikor volt alispántársának s még néhány nemesnek pőre akadt a főispánnal, azt is felhozták ellene, hogy törvénytelenül tartja őt alispánjául,3 mert nem nemes, nem a szokott időben végezte az oklevelek megpecsételését s mert az eskütételkor kihagyta a «timore» szót az eskü szövegéből. Az alperes védekezéséből és a tanúvallomásokból kiderült az, hogy Nagy Albert csak az anyja és felesége után volt nemes ugyan, de megválasztásakor senki sem szólt ellene, s zavartalanul gyakorolta is tisztéből kifolyólag bírói jogait ; az is igaz, hogy a «timore» szót kihagyta az esküből, mondván : «Nagy dolog a félelem!» de azután kifogástalanul újra elmondta.4 Nem ismerjük pontosan az ügy minden

1 . . . «Et quod vicecomitem quemlibet comes parochialis de numero et coetu verorum nobilium ipsius comitatus, cuius honore fungitur, eligat. Quem tamen absque consensu et voluntate nobilium illius comitatus eligere nusquam valeat, neque possit». ..

2 1506, 1507 : . . . «consequenterque homines suos, quos idem pro vicecomitibus suis in medium vestri locaverit, audire et attendere ac iudicio et iudicatui ipsorum astare .. . debeatis». . . (Soproni Okit. II. k. 601. 1. Forgách-cs. levt. N. Múzeum.) — 1515 : . .. «eiusque vel vicecomitum suorum iudicio .. . astare debeatis . . .» (Magy. orsz. levt. DI. 22,702.)

3 . . . «in medio eorundem vicecomitem . . . iuxta contenta generalis decreti nostri tenere non valuisset» . . .

4 . . . «tempore electionis in vicecomitem nullus ipsi electioni contradixisset, sed universitas nobilium in verum vicecomitem ipsorum acceptasset»... — ... «fassus est de electione vicecomitis, quod dominus Gabriel ipsum vicecomitem tenuisset cum voluntate nobilium». .. (Leleszi konvent orsz. levt. Proth. F. p. 735 seq., N. Múzeum levt. Törzsanyag XVI. sz. é. n. — Or. Gábor Gyula őrnagy-hadbíró úr szíves közlése.)