Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA. 95 •ezen revíziója a honvédelmi hadjárati kötelezettséget tökéletesebben fejezi ki, mint az eredeti szabadságlevél : kimondja, hogy az országba tört, de már visszavonuló, visszaszorított ellenséget mindenki tartozik üldözni megtorlás okáért (15). Ez természetesen leghatásosabb, ha az ellenséget saját földjére űzik s ott pusztítják. A serviensek és egyházak — egyházaik? v. ö. 1222, 3 — népeinek közmunkája mutatja azt az elparasztosodást, amelyről Anonymus is szól a serviensekkel kapcsolatban (18, 34, 21, 48) 1 s amelyből épen az aranybulla két első kísérlete (1222, 1231) akarja őket egész tömegükben kiemelni. A serviensek további szabadságai az aranybullában részint úrbéri terheket szüntetnek meg, részint a korábbi földesúri bíráskodást alakítják át a fölszabadításnak megfelelően. Úrbéri teherként nehezedtek a serviensekre a collecták, vagyis az élelmiszer- és dénárgyüjtések, mint földesúrnak járó ünnepi és szállás-ajándékok, aminőket a király rendszerint csak a saját udvarához és váraihoz tartozó falvakban szedett s nem egész jogosan a kegyurasága alá tartozó egyházak népeire is kiterjesztett, sőt rendkívüli szükségletei esetén országos rendkívüli adóként a szabad birtokosok népeire is kirovatott háborús segély címén vagy azon kincstári haszon pótlására, amely rosszabb és gyakoribb pénzkibocsátással jutott volna a királynak.1 2 Úrbéri tartozásként fizették a serviensek a szabad dénárokat, vagyis irtásbéreket, földbéreket azon földektől, amelyeket a serviensek vagy elődeik királyi erdőkből irtással tettek művel- hetőkké. Ez mutatja, hogy a serviensek részint cívis falvakban civilisekkel keveredett szabad telepesektől származtak (Kálmán I. 35., 45. törv.), részint mint szabados civilisek utánozták a köztük élő szabad telepeseket a szomszédos királyi erdőszélek irtásában.3 Végül viselniük kellett a servienseknek a szabados úrbéres falvak szokásos terhét, az uraság és tisztjeinek megszállását, ami nemcsak a házakban való elszállásolást jelentette, hanem a meg- vendégelést is, az uraságnak, kíséretének és lovaiknak ünnepi ellátását.4 1 Erdélyi L.: A tizenkét legkrit. kérdés, 54., 147. 1. 2 U. a. Az első állami egyenes adó elmélete. 26 — 28. 1. 3 U. a. A tizenkét legkrit. kérdés 132 — 133., 140. 1 4 U. o. 37. 1. Pannonh. Rendtört. I. 202., 772. 1. szállásajándékok, melyeket
