Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Eckhart Ferenc: Néhány kiadatlan Árpádkori oklevél
NÉHÁNY KIADATLAN ÁRPÁD KORI OKLEVÉL. Irta : dr. Eckhart Ferenc. A Vay-család berkeszi levéltárának rendezése közben a mintegy ezer középkori oklevél között több Árpádkorit is találtam. Ezek közül akarok az alábbiakban egy-kettőt bemutatni, melyek diplomatikai vagy jogtörténeti szempontból nagyobb- fokú érdeklődésre tarthatnak számot. A XIII. században még nem volt teljesen kifejlődve az a felfogás, mely későbbi jogéletünket annyira jellemzi : hogy magánjogi ügyletekben csak a hiteles helyi oklevélnek van bizonyító ereje. Még gyakran találkozunk oklevelekkel, melyeket valamely jogügylet felei a saját pecsétjük alatt adnak ki, melyet hitelesnek, «authenticus»-nak tartanak. Csak lassan válik általánossá az a nézet, mely szerint authenticusnak nem minden pecsét mondható, hanem csak az, amely közismert -— est in notitia aliorum — mint egy egykorú emlék mondja, vagyis amelynek tulajdonosa tekintélyénél és állásánál fogva méltó volt a hitelességre.1 Ilyen jogi személyek voltak első sorban a káptalanok és a konventck. Hozzájuk fordulnak tehát azok, akik megingathatatlan bizonyító erejű oklevelet akarnak szerezni valamely jogügyletről, nem mintha maguknak nem volna pecsétjük, hanem mert annak tudatában vannak, hogy a hiteles hely pecsétjének nagyobb a bizonyító ereje. A hiteles helyek tekintélye megizmosodásának korába vezet minket az alábbi oklevél, mely formája szerint nem egyéb, mint két oklevél ünnepélyes alakú átírása. Egy monostor és kegyurai anyagi zavarukban eladják a kolostor egy jószágát s erről a vevőknek oklevelet adnak, külön a monostor és külön 1 L. ezekről bővebben munkámat : Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mitt. d. Inst. f. őst. Gescht. IX. Erg. Band 27—33. 1.
