Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Domanovszky Sándor: Mázsaszekér

DOMANOVSZKY SÁNDOR.

zékben fordul elő, a rudasszekér még egy 1326-iki okmányban, amelyben a pesti hajósok Demeter tárnokmester előtt az óbudai káptalannal a hajóvámot illetőleg egyezségre lépnek.1 Ez az okmány a rudas-szekeret azonosítja a mázsaszekérrel, de azt az Összeget, amelyet a hajósok az átszállítás díja után a káptalannak fizetnek, a könnyű szekérével szemben nem annak kétszeresében, hanem négyszeresében állapítja meg.2

Ez az adat tehát azt bizonyítja, hogy a rudas- és a mázsaszekér még sem volt teljesen azonos fogalom. Nem is képzelhető el, hogy a pesti hajósok, akik oly kitartással védelmezték érdekeiket és olyan makacs küzdelmeket folytattak a káptalannal, beleegyeztek volna abba, hogy a mázsaszekér után a vassal, rézzel, ólommal vagy gerendával megrakott könnyű kocsi díjának négyszeresét fizessék a káptalannak, ha a kettő közt csak a' a különbség, hogy az egyik egylovas, a másik meg kétlovas. Két üres szekér után ép úgy egy dénárt fizettek, mint a súlyosan terhelt könnyű szekér után, a mázsaszekérnek tehát, amely után ennek a tételnek négyszerese járt, még ha jóval súlyosabb volt is, valószínűleg sokkal nagyobb helyet is kellett elfoglalnia, valószínűleg fogat- jánál fogva.

Ezt az érvet különben megerősíthetem egy másikkal. 1358-ban fordul elő először a csille szó a könnyű szekér megjelölésére, tehát ugyanazon időben, amikor még az ajonca is használatos. Előfordul pedig a somosi útvámban, ahol a csille után 2 dénárt fizetnek, a mázsaszekérért ellenben egy pondust.3 Másrészről azt sem tehetjük föl, hogy egy fuvar vasat, rezet, ólmot avagy gerendát — ha a fuvar kicsiny is volt — egy lóval húzattak volna. A csille, mint levis currus, sem lehet tehát azonos az ajoncával és azt hiszem, nem tévedek, ha úgy vélekedem, hogy az ajonca és a rudas kifejezések csak a befogás módját jelentették, hogy t. i. a kocsiba fogott lovakat egyenként avagy párosával fog- V.

V. ö. Tagányi értekezését Századok 1893. 308. 1. és Szamota : A schlägli szójegyzék 60. 1.

1 Magy. Tört. Tár. IV. 128. 1.

2 de quolibet curru magno vulgo rudas seu maza dicto, quibascUnque oneribus onerato . . . solvent et dabunt 4 denarios regales pro tempore currente. Item de quolibet curru minore sive ferro, sive cupro, vel plumbo, asseribus seu aliis quibuscunque rebus onerato unum denarium.

3 M. O. L. D. 4708.