Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
MÁZSASZEKÉR. 43 tettek a pecsételt árú kivitele elé, amin Zsigmond és a rendek a fent említett törvénnyel oly módon akartak segíteni, hogy a harmincados, ha a pecsételt árút mégis felbontotta, a kocsi nagysága szerint bizonyos pénzösszeget volt köteles a kocsi rúdjára tenni, és ha gyanúja alaptalannak bizonyult, s az árú a bevallásnak megfelelt, ezt az összeget elveszítette. Ez az intézkedés a különböző kocsitípusokra vonatkozólag a következőket mondja : . . . «extunc si currus, in quibus bailee et pondera deferuntur, magni onei ati, vulgo Mazsa dicti, extiterint, unam marcam auri vel sexaginta quatour florenos aut monetam eiusdem valoris, si verro currus medius seu parvus foret, tunc mediam marcam, aut florenum aut monetam aequivalentem ad temonem ipsius currus apponendo, easdem ballas et pondera disligare et conspicere valeant atque possint.» Ez a törvénycikk tehát háromféle nagyságú fuvarozó eszközről tesz tanúságot, amelyek közül a legnagyobb a mázsaszekér, a currus magnus oneratus. Vele szemben a másik két típus a közepes és a kis szekér. Befogadási képességüket illetőleg azonban ez az adat sem szolgál pontosabb felvilágosítással. A mázsaszekér egy márkájából, a közepes és kisszekér félmárkájával szemben semmiféle következtetést nem vonhatunk le. A különbség meghatározása itt nem történhetett az érték szerint, amely csomagolt árúnál tulajdonkép -— ha a harmincados nem hisz a bevallásnak — ismeretlen, de nem történt a befogadóképesség arányának komoly mérlegelésével sem, mert akkor a közepes és a kis szekér átvizsgálásánál nem szerepelne ugyanaz az összeg. Minthogy az utóbbi kettő közt a különbséget nem vették figyelembe, a mázsaszekérre azonban kétszeres összeget állapítottak meg, kétségtelenül bizonyos, hogy a mázsaszekér és a közepesszekér közt jóval nagyobb különbség lehetett, mint a két kisebb típus közt. A rájuk megállapított összegek alapján a mázsaszekér térfogatát legalább is a közepes-szekér kétszeresének kell tartanunk, de valószínűleg még ennél is nagyobb lehetett. Az 1405-iki decretum minus tehát kétségtelen bizonyossággal igazolja azt, amit már a korábbi adatokból is következtettünk, hogy a mázsaszekér a nagykereskedelem szolgálatában álló legnagyobb teherszállításra szolgáló szekerünk volt. És hogy miért nevezték épen mázsaszekérnek, azt sejtenünk engedi egy ugyancsak Zsigmond idejéből származó privilegium.
