Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Závodszky Levente: Kossuth és Szemere a honvédelmi bizottmány megalakításáról

-· KOSSUTH ÉS SZEMERE A HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY MEGALAKÍTÁSÁRÓL. 365

Csak Nyárynak vagy Pázmándynak engedné át, «kiknek egyben és másban van előnyök», de más irányában magát el nem ítélheti. Mit sem használna a közügynek, ha helyét olyannak adná át, aki kevésbbé képes megfelelni feladatának.

Bár a belügyet vezette s érez magában annyi erőt, hogy a személyzetben a szükséges változtatásokat megtegye, mégsem vállalná most el, mivel érzi, hogy Kossuthnak «nincs tökéletes bizodalma» benne s nincs biztosítva az ő és Madarász befolyása alatt álló lapok támadásai ellen.1 Ajánlkozása azonban, hogy kész a személyzeti változtatásokra és «bir saját szellemében dolgoztatni», azt az alapos gyanút ébreszti az emberben, hogy elvállalta volna, ha Kossuth arra felszólítja és biztosítja a jelzett lapokkal szemben. S hogy Madarásznak ne kerüljön a kezébe a bel- ügy, Nyáryt kéri, hogy vállalja el, s e lépéséről értesíti is Kossuthot.

Látja és érzi jól, hogy csak az igazságügyi tárcát kajDhatja meg s azért már válasza nem is tagadó, inkább fanyar. Elégedetlenségét árulja el, amikor azt feleli, hogy arra erdélyi ember is kerül, ha őt Kossuth «nélkülözni» kívánja. Egyébként sem tulajdonít magának fontosságot. «Én igazán csekély vagyok, mint nyilvános character, szerénység, affectálás nélkül mondom. Oka, mivel háttérben tartám magam». Vallomása tény, mert a szereplést, a feltűnést, a társaságot nem kereste s egyébként is zárkózott természete nem szerzett neki babérokat.

Eddigi viselkedését azonban mintha már megbánta volna és sajnálja, hogy visszahúzódott. «Tudja Isten, én nem léptem fel; ha én fellépek, nekem nem leend többé visszalépés egy végcél előtt». Mi lebeghetett szeme előtt végcélul, aminek érdekében előbb még nem léphetett fel? S miért sajnálkozik e felett most? Talán az a végcél már közelgett anélkül, hogy annak elérésében kellőképen részt vehetett volna a jövőt megsejtő lelke? Vagy talán már hajnalpirját látta derengeni annak a politikai eszménynek, a köztársaságnak, amelyért ifjú korában rajongott,1 2 amelynek

1 Levitschnigg : Kossuth und seine Bannerschaft. I. 245. lapján. — November elején a pesti jakobinusok a kávéházakban azt terjesztették, hogy Szemere a kormányalakítás esetén csak a belügyet veszi át: «um seine frühere Leitung — nicht zu compromittiren».

2 Berecz Károly : A régi «Fiatal Magyarország.» — 74. 1.