Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Závodszky Levente: Kossuth és Szemere a honvédelmi bizottmány megalakításáról

KOSSUTH ÉS SZEMERE A HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY MEGALAKÍTÁSÁRÓL. 361

tani és pedig a katholikus ügyeket vigye Horváth Mihály püspök, a protestánsokét Szentiványi Károly. A nemzetőrség fölé négy főkapitányt akart állítani : gr. Batthyány Kázmért (Dunán túl), gr. Ráday Gedeont (Tiszán innen), Beöthy Ödönt (Tiszán túl) és gr. Károlyi Györgyöt (Dunán innen).

Kossuth a tervét közölte természetesen azokkal, akiket kormánytársainak megnyerni akart, köztük Szemerével is. Hogy ezt levélben tette akkor, amidőn ő Pesten tartózkodott, Szemere pedig Budán, elárulja, hogy a tervezésben Kossuth mellett olyan, illetve olyanok állottak, akik nem akarták, hogy Szemere is érvényesíthesse véleményét a beosztást illetőleg. A társakat a fontosabb tárcák jelöltjei között kell keresnünk. Kossuth után Nyáry állott ; vele jó viszonyban volt Szemere, azonban Madarász Lászlóval nem rokonszenvezett. A terv egyébként is elárulta, hogy Kossuth vagy maga Madarász László akarja kiszorítani Szemerét régebbi tárcájából, a belügyből.

Okt. 2-ig az igazságügyet Szemere vezette, amikor azonban Ghyczy Kálmán államtitkár általános törvényszünetet rendelt el, — a nyugodtabb időkre váró kodifikálás pedig teljesen nem töltötte be tettrevágyó lelkét. Eleinte kész volt a beliigytől elválni s folytatni az igazságügyet, ha a belügyet Nyáry vagy Pázmándy veszi át, de Madarászszal szemben megalázásnak tartotta. Nem tudta, hogy Kossuth már mindkettőt felkérte, de egyikük sem vállalta el a beliigy vezetését. A mellőzés, a háttérbe szorítás mindenesetre bántotta érzékeny lelkét, amikor Kossuth kísérleteit nem ismerve, tervére nov. 19-én válaszolt.

Elhatározását megnehezítette az a körülmény, hogy Kossuth nem tájékoztatta, milyen politikai alapra akar helyezkedni. Figyelmezteti is, hogy az alakulás előtt szükséges volna programmját részletesebben formuláznia, főleg a haza miatt.

Óvatosságra inti : «Vigyázz, vigyázz, a hazáért főképp. Akinek legtöbb barátja és legtöbb ellene van, az te vagy. Ha siker jő, barátaid száma, ha rosszabbodik a dolog, ellenségeidé fog nőni hatalmasan. Nem volna oly fontos ez, ha egyszersmind hozzád, személyedhez inkább nem volna kötve a haza sorsa, semmint kívánatos. A haza sohase álljon egy lábon, mert ez nem biztos állás».

Legfontosabb kérdésnek tartja, hogy Kossuth tisztázza leendő társaival : «alkunak van-e helye a dynastiával, vagy nincs-e