Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
342 SZENTPÉTERY IMRE. ellenkező dolog, hogy a szabályosan többes számban fogalmazott oklevél egyszerre egyes számra térjen át, majd ismét többesben folytassa, mint ahogy ezt az 1213-iki oklevélben látjuk. Ha volna okunk arra, hogy a chartulárium íróját e tekintetben meggyanúsítsuk, okvetlenül az ő interpolati ójának kellene ezt a helyet tartanunk. Láttuk azonban, hogy a rendelkezésünkre álló, szűkes adatok ellenkezőleg a mellett szólnak, hogy a kódexíró valóban azt másolta, amit az előtte fekvő szövegben talált. Végül egészen érthetetlen, hogy miért találjuk az oklevél záradékában «tunc temporis» gyanánt említve Theobald apátot, akit előbb a szöveg az oklevél kieszközlőjének mond, s akihez a király a másik 1213-iki oklevelet intézi.1 E kifejezés alkalmazásában következetes az egykorú oklevelek szóhasználata. Ha pl. az 1211-iki tihanyi oklevél 1 2 Urost «tunc temporis» tihanyi apátnak mondja, ez azért történik, mert 1211-ben Uros már nem tihanyi, hanem, mint tudjuk, szentmártoni apát.3 A «tunc temporis» kitételének mindig ilyen az értelme. Theobald apátról azonban 1213-ban nem mondhatták, hogy «tunc temporis», vagy legalább is nem látjuk az okát e kifejezés használatának. Ha mármost ezeket a nehézségeket a szokásos magyarázatok valamelyikével akarjuk elsimítani, törekvésünk sikertelen marad. Az ilyen, az egykorú gyakorlatba ütköző oklevélszerkezet olykor abban leli magyarázatát, hogy az oklevelet előre elkészítették és készen mutatták be megerősítés végett. Az adott esetben azonban ellene szól ennek a magyarázatnak a «tunc temporis» kifejezés, amelyet csak utóbb írhattak, amikor Theobald már nem volt apát. Az oklevél szövege szerint ő eszközölte ki az oklevelet a királytól ; ha tehát az oklevél előre készült volna, nem kerülhetett volna bele a «tunc temporis». Fordítva pedig azt, hogy az oklevelet utólagosan állították ki a királyi udvarban, megtartva az oklevél dátumaként a királyi jóváhagyás keltét, az oklevélnek a szokásos terminológiától elütő kifejezései és részei miatt bajos feltenni. Amennyire csak lehetett, szándékosan kerültük eddig az 1213-iki oklevél tárgyalásánál a chartuláriumban található másik két, szintén 1213-iki oklevélszöveg érintését. Mert a kérdéses 1 Smiciklas, III. 118. 2 Pannonh. rdtört. X. 502. 3 U. ο. I. 621.
