Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
kodása második évében történt adomány óta az abból csellel vágj7 erőszakkal elvett javakat, különösen pedig a halászó-helye- ket — ötöt megnevez — mindenki visszaadni tartozik a monostornak. Minthogy a monostor földei közé más földek vannak keverve, nehéz volna a határokat pontosan leírni, azért csupán a megyének azokat a főbb helyeit sorolja fel, amelyek a monostor birtokai. Felsorolja azokat a főbb jövedelmeket és szolgálmányo- katis, melyeket ő bírt herceg korában Gorramegyében. Azonban az apátnak és szerzeteseinek szabadságot ad arra nézve, hogj7 e jövedelmek és szolgálmányok tekintetében megfelelő változtatásokat eszközöljenek. A monostor földeire szabad telepedési jogot ad. Az adomány birtokába a clairvauxi szerzeteseket Márton comes pristaldus iktatta be, aki a pertinentiákról saját pecsétje alatt, írásban tett jelentést. Megállapítja a király, hogy a monostor királyi, szabad jellegű ; a királyon kívül minden bírónak hatósága alól ki van véve ; ellenben az apát maga vagy curialis comese által olyan teljes hatalommal ítélkezhetik népei fölött, mint azelőtt a gorrai comesek. Egyszóval az apátság olyan kiváltságokkal bír, mint a többi királyi monostor ; vám tekintetében pedig az ország kapuinál s az ország belsejében is olyan kiváltságot élvez, mint az egri és a pilisi egyházak. Magában véve ennek az oklevélnek sem tartalma, sem szerkezete nem ad különösebb okot a kifogásra. Szerkezetileg egészen megfelel az egykorú okleveleknek. Protocolluma kifogástalan, arengája pedig, melyben a király a trónusra jutásáért, előbbi viszonyaiból szabadulásáért, gyermekekkel való megál- datásáért és nyugalmas napjaiért hálálkodik, egyenesen bizalmat keltő. II. Endre oklevelei máskor is emlegetik uralomrajutása előtti szenvedéseit,1 nem ugyan az arengában, hanem inkább a narratióban, ez azonban nem csökkenti ennek a személyes vonatkozásnak értékét. Az oklevél záradéka is megfelelő ; a felsorolt méltóságok azonosak az 1211. évi oklevelekével.1 2 Fogalmazatában a beiktatásra vonatkozólag hangsúlyozott «regni nostri consuetudo legittima», s méginkább a vége felé az oklevélben furcsán hangzó «et ut breviter concludamus» tűnhetik fel, tartalmilag pedig a halastavak erősen kiemelt visszakövetelése és az apát feljogosítása 1 HO. VI. 6. Wenzel XI. 90. stb. 2 Pann. rdt. I. 620. és X. 502., melyeknek fogalmazatával is (arenga, corroboratio) némi rokonságot mutat, továbbá : Zimmermann-Wertner, I. 12. 22 II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 337 Fejérpataky-emlékkönyv.
