Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szabó Dezső: Albert királlyá választása
ALBERT KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA. A velünk egykorú osztrák történetírók szintén ugyanazt írják, amit Huber. Egyikük, Turba, még annyit tesz az ő állításához, hogy Pozsonyban nem csupán «nagy számban» jelentek meg a magyar rendek, amint azt Huber elbeszéli, hanem egyenesen «túlnyomó többségük» volt ott jelen.1 Miután Huber és Turba mindezt megállapították, egy harmadik osztrák történetíró, Wostry, kinek könyve 1907-ben jelent meg, egyenesen csodálkozik azon, hogy még Albert választásáról is eshet szó, hiszen szerinte világosan megmondja Turóczi, hogy a magyarok «bevezették Albertet,» holott «a választásról szó sincsen a magyar krónikásnál».1 2 A magyar történetírásban csak évek múlva és akkor is csak annyi visszhangja volt az újabb osztrák történetírók Albert trónrajutását elbeszélő előadásának, hogy Fraknói Wostry állítását «teljesen önkényes felfogásnak» minősítette.3 Huber és Turba elbeszélésére azonban ő se terjeszkedett ki. Nézzük meg a dolgot kissé közelebbről és vizsgáljuk meg, vájjon elegendő-e csupán «teljesen önkényes felfogásnak» minősítenünk Wostry állítását és mit kell tartanunk előzőiről, akik lényegében vele egyet állítanak. Egyúttal kísértsük meg azt is eldönteni, ki mondotta el hitelesen Albert trónraj vitásának történetét : a XVIII. századbeli Katona-e, vagy a XIX. és XX. században élő osztrák történetírók. Az e kérdésre való felelet keresése folyamán azt is megfigyelhetjük, vájjon haladás-e tudomány szempontjából az az álláspont, amelyet a magyar történetíró műve megjelenése után jó száz évvel későbben képviselnek a legismertebb nevű osztrák történetírók. Az újabbkori osztrák történetírók egy alapvető ok miatt változtatták meg azt az egész elbeszélést, amelyet Albertnek a magyar trónra való jutása módjáról a nagy magyar hisztorikus adott. Ök ugyanis abból indulnak ki, hogy Albert trónraj vitásának elbeszélésekor királyválasztásról szó se lehet, minthogy Magyar- országon a nőágnak örökös joga volt a trónra. Mivel pedig így áll a dolog, világos, hogy az örökös királyt nem kellett választani. Ök tehát a nőörökösödés jogának bajvívói. 1 Geschichte des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern 322. 2 König Albert II. I. 52. Turóczi döntő erejű mondata így hangzik : «Imperatore tumulato ipse dux Albertus mox introductus est». 3 Az első Habsburg-király trónra jutása Magyarországon. Századok 1913. 260. 313
