Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Pilch Jenő: Az 1813. évi Hermagori ütközet
AZ 1813. ÉVI HERMAGORI ÜTKÖZET. 311 A győzelem következménye az volt, hogy a franciák hanyatt- homlok menekültek Villach felé, kitakarodtak a Gail völgyéből és fölégették a folyón át épített összes hidakat ; Paternionból i* visszahúzódtak a francia csapattestek, ahová Eckhardt, 1813 szeptember 20-án kelt jelentése szerint,1 40 kocsin vadászokat küldött, hogy a szétugrasztott franciák közül az oda menekülteket elfogják. Nagyjelentőségűvé tette a győzelmet, hogy á Tirolba vezető utak szabaddá és biztosakká lettek, Hiller csapatai oda benyomulhattak, zavartalanul szervezhették a népfelkelést, amivel az osztrákok harcoló csapatainak létszáma tetemesen emelkedett. Bizonyos, hogy a lorenzeni és a hermagori győzelmes ütközet, mint részletsiker, egyike volt azoknak, amelyekből a magas hegység területén a nagy eredmények alakultak ki az osztrákok javára ; itt az, hogy Jenő olasz alkirály az Isonzó mögé volt kénytelen visszavonni hadseregét. A hermagori győzelmet tehát ketten vívták ki : Biró huszárszázados és Pirquet vadász kapitány. Bíró a még fegyelmében meg nem lazult és a győzelembe vetett hittel támadó, tehát emelkedett hangulatban levő franciákra gyors elhatározással és vakmerő támadással az első hatalmas csapást mérte, míg Pirquet, kihasználva az alkalmat, a veresége következtében nyomott kedélyállapotban hátráló ellenséget lepte meg rendkívül merész elmére valló tetterős elszántsággal. Biró sújtott le először, Pirquet pedig a már meg- tántorodott ellenfelet a porba döntötte. Az a vándor,- aki Magyarországból, az aranykalásszal ékes rónaság hazájából elvetődik Karintiának e vadregényes tájékára, St. Hermagor alatt egy obeliszket pillant meg, amelyet 1913-ban az ütközet százéves fordulójakor állítottak föl részben a katonai Mária Terézia-rend adományából. Az emlék nemcsak a győzelmes ütközet helyét örökíti meg és az utókornak az elesettek iránt táplált hálájának a külső megnyilatkozása, hanem mivel rajta «Biró» neve is tündököl, a magyarság dicsőségének is a hirdetője mindaddig, míg az idő vasfoga erőt nem vesz rajta. 1 F. A. 1813, Ililler, 9-355.
