Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Pilch Jenő: Az 1813. évi Hermagori ütközet
306 PILCH JENŐ. séget egy lépéssel sem szoríthatták vissza, ellenkezően ez megrohanta a már ingadozó oszlopot és a műutat is megközelítette, amelyen csapatok nem állottak és már 25 lépésnyire voltak Mumb- tól, a különítmény parancsnokától, akinek szerencséje az volt, hogy védelmére maga mellett tartotta a fent említett százados urat (Biró) lovas osztagával. Biró százados úr, aki észrevette azt a veszedelmet, hogy az oszlopot az országúiról leszoríthatják, ebben a pillanatban «Alezredes úr én belevágok!» szavakkal, parancs nélkül és legénységének élén, a heveskedő ellenség közé rontott, levágta az ellenséges kapitányt, 2 tisztet és több katonát, akik elszántan előnyomulni iparkodtak. Ezáltal az egyedül elhatározó, merész, igen értelmes és szerencsésen sikerült tettel a Piát tábornok vezette makacs ellenségnek sietve és rendetlenül vissza kellett vonulnia. A már egészen szétszórt oszlop (t. i. az osztrák!) időt nyert a sorakozásra és arra, hogy a halottakkal és sebesültekkel teli műutat, amelyről leszorították, ismét elérhesse és az ellenséget rendben üldözhesse. Az ellenség tekintélyes számú foglyot hagyott hátra, nagy része eldobálta fegyvereit és az erdő felé menekült ; ettől a pillanattól kezdve eltűnt a bátorsága, amellyel eddig ellenállott. Ez a bátor és kitűnő tett, amely nagy hatással volt az ellenségre. nem kevésbbé befolyással volt az ellenségnek St. Hermagornál szenvedett vereségére.» Ámde nemcsak Biró elszánt bravúrja okozta a franciák vereségét, hanem, amiként az a többi forrásokból is világosan kitűnik, hogy a Pirquet vezette vadászok a St. Lorenzenben álló francia osztagot (amelynek ereje nagyon csekély lehetett) elfogván és levágván,1 a hátába készültek kerülni Piát csapatának, amely parancsnokával együtt a Kreutzbergre vezető útra összpontosította minden figyelmét. 1 Eckhardt hadműveleti naplója : ... de a 2. oszlop hirtelen St-Lorenzenen keresztül oly hevesen rontott az ellenség jobbszárnyára és a falu kijárataihoz, hogy a gyenge falubeli őrséget elfogták és levágták, az ellenségnek a falun át való visszavonulási útját elállották és a már messzire előrehaladt ellenséges tömegek ingadozni kezdettek. Ebben a döntő pillanatban az első oszlop, anélkül, hogy tüzelt volna, rohamlépésben előretört, szuronnyal visszavetette az ellenséget és egy jól sikerült lovasroham teljes bomlását okozta . . . F. A. 1813, Hiller, 13—39. :. . . és St-Lorenzenen át végrehajtott megkerülésselszétugrasztották. F. A. 1813, Hiller, 9 — 333. :. . . St.-Lorenzenen át végrehajtott hadi művelettel az ellenséget megverték és lovasságunk teljesen szétszórta . . .
