Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Pilch Jenő: Az 1813. évi Hermagori ütközet
298 PILCH JENŐ. Terézia-rendet, a legmagasabb osztrák katonai rendet érdemelte ki. Hová, ha nem az ily népszerű művekbe valók elsősorban a rend lovagjainak vitézi tettei/? Dicsérettel kell említenünk Μ. H. Weilnak már idézett francia művét, amely az okirati anyag föl- használásával igen szépen foglalja össze az eseményeket, amihez csatolva vannak Bírónak és Pireptetnek a Hirtenfeld-féle könyvben található életrajza, mintegy különös elismerés jeléül a győzelmet kivívott vitéz férfiak iránt. A források utolsója gyanánt említem meg a vitézségi bizonyítványokat, amelyekre véleményemet már fentebb papírra vetettem, és a cs. és kir. hadilevéltár okmányait.1 A hermag őri győzelem értékét csak akkor ismerjük meg igazán, ha annak előzményeit is tudjuk. Vagyis előbb azokat a hadműveleteket is össze kell foglalnunk, amelyek a hadüzenet napjától, 1813 augusztus 18-tól, zajlottak le szeptember hó 18-áig. A bécsi béke Ausztria határát az Adriai-tengertől északra jó messzire állapította meg úgy, hogy az nagyjában : Linz, Tams- weg, Feldkirch, Feistritz, Loibl-szoros között húzódott el egészen a Száva völgyében épült Sziszekig. Az illyr tartományok francia fönnhatóság, a belőlök sorozott horvát zászlóaljak pedig francia vezérek alá kerültek. Az a horvát dandár, amely az 1812. évi orosz hadjáratban vett részt, Károly városban, Fiúméban és a határ mentén elszórtan állomásozott. Amíg a Schwarzenberg vezette 1812-ik évi segély hadtest és a Galíciában alakított osztrák megfigyelő hadtest Prága alá vonult és ennek környékén, valamint az Éger völgyében gyülekezett, hogy a német hadszíntérre szánt nagy hadsereg magvát alkossa, addig és 1813 június közepén, amikor Napoleon Drezdát megszállotta, az osztrák hadügyi vezetőség két tartalék hadtest felállítását rendelte el. Az 1-ső Iglauhan alakult meg Reuss parancsnoksága alatt ; később a Traun mellékére vonult, hogy szemmel tartsa a bajorokat. A 2-ik tartalék hadtest, Hiller alatt Sopronban ütötte föl főhadiszállását, majd a Mura melletti Bruckha vonult, ahol azonban már «belsőausztriai hadseregnek» nevezték. Feladata az volt, hogy kilesve a kedvező pillanatot, támadja meg az Olaszországban gyülekező Jenő olasz alkirály hadseregét. Utasítást ka1 Feldakten (F. A.). 1813. Hiller, 13-39., 13-40., 13-42. (72.1.), 9-310. c) 9-333., 9-347., 9-355. és 9-413.
