Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Madzsar Imre: A Kaplony-nemzetség és a Vetési-család történetéhez
280 MADZSAR IMRE. a megtelepedése helyéül választott egyik szatmármegyei birtokától vette nevét és pedig a Szatmártól kissé nyugatra fekvő számos- menti Vetés községtől,1 melyet már a XIII. század első felében a Kaplonyok birtokában találunk. Minden bizonnyal e nemzetség tagjai közé sorolandó az a György fia Kristóf comes, aki a tatárjárás előtti időben a váradelőhegyi konventnek ajándékozta Vetést, melyet azután V. István ifjabb király 1265-ben megfelelő kárpótlás ígérete mellett visszavett a premontreiektől s András fiának Simon comesnek adományozott,2 aki ismét nem lehet más, mint a Kaplony nemzetségnek Ördög Simon néven több oklevélből s a váradi registrumból ismeretes tagja, ki három fiával, Péterrel, Endössel és Andrással együtt az alább közölt I. és 2. sz. oklevelekben is előfordul. Hogy Vetés a Szatmármegye nyugati részében, az ecsedi- láp környékén letelepedett Kaplony-nemzetség ősi birtokai közé tartozhatott, onnan is sejthetjük, mert az új tulajdonos, úgy látszik, megosztozott a falu birtokában testvérével, Mihállyal,3 illetőleg átengedte azt neki. Mikor ugyanis ez utóbbinak (IlJ ) András nevű unokája 1312 táján fiutódok nélkül elhal, Ördög Simon leszármazói, úgymint a még életben levő (II.) András,, továbbá a már kétségkívül elhalt két másik testvér fiai örökölnek utána s III. Andrásnak Vetésen lakó özvegy édesanyját hitbére fejében 50 márkával elégítik ki.4 A kihalt oldalág egyéb jószágai is visszakerültek ekkor az Ördög Simon-féle vagyonhoz, melyet időközben a három testvér vétel útján is szorgalmasan gyarapított. Mint már eddig is tudtuk, közösen szerezték meg nak (a mezőteremi ágból) dédunokája (Kár. okit. II. 416.1.). Albert püspök nagybátyja Tamás 1398 és 1419 között váradi prépost volt (Bunyitay, Váradi püsp. tört. II. 47); azonkívüla a családi hagyomány egy Tamás nevű remetét is ismer. V. Mihály 1526-ban II. Lajos apródja (Engel, Mon. Ungr. 226.) s alighanem a mohácsi csatában esett el. A család többi tagjai nagyobbára a megyei életben szerepeltek. Megjegyzem itt, hogy a Rákóczi-kor újabban is sokat emlegetett alakja Vetési László, kit helyesen vetési Kökényesdi Lászlónak kell neveznünk, csak nőági rokonságban áll a V.-családdal s mint a Kökényesdiek családi címere (1. Nagy I. i. m.) is mutatja, nem tartozik a Kaplony-nemzetséghez. 1 Tudtommal egyetlen ilynevű községünk. 2 Fejér IV. 3. 296., VII. 1. 330., Wenzel VIII. 97.; Károlyi okit, II. XXII., Schőnherr Gyula dr. emlékezete 1910. 354. sk. 1. 8 Karácsonyi i. m. II. 292. 4 Kár. Ο. I. 39.
