Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye
III. ENDRE KIRÁLY 1298/99. ÉVI TÖRVÉNYE. 277 5. Gergely érsek azon fáradozott, hogy a király, az ország és az egyház kárára ezt a gyűlést szétoszlassa. (Fejér VI/2. k. 202. Kovachich Suppi. I. k. 226. 1.) 13. 1322 június 15-én kelt országbírói ítéletből : quod cum anno Dominicse incarnationis 1299 nobilis vir Ropheyn bamis, ülius Nicolai, dum praenominatus Andreas rex in congregatione generali regni sui sexta feria proxima post festum beatae Margaretae virginis pro sublevamine status sui regni celebrata ... ad suae regiae magnitudinis accedendo praesentiam. Anjouk ori okmánytár II. k. 30. 1. Több adatra már nincs is szükség. Ha ezeknek tanúságait levonjuk, akkor az 1298. évi cégér alatt szereplő, de feltűnően két részre bomló törvény természetét azonnal helyesen felismerjük. Az 1298. évi formailag befejezett, tökéletes, de érdemileg nem teljes törvényhez csatolták, az 1299. évi határozatokat, mint annak folytatását és természetes kiegészítő részét. Bár van adatunk arra, hogy az 1299. évi határozatokat is szentesítette és formálisan kiadta III. Endre király (3. sz ), de valószínű, hogy a királyi kancelláriában, illetőleg tárnokházban megmaradt egy olyan példány, amelyben folytatólagosan a szentesítés formulái nélkül az 1298. évi országgyűlés végzéseihez csatolták az 1299. évi határozatokat, aminthogy az utóbbi ország- gyűlés természetes folytatása, kiegészítője volt az előbbi évinek. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy a bécsi udvari levéltár egyik XVI—XVII. századbeli collectiója (sajnos, erre vonatkozó jegyzetemet e pillanatban nem találom) ezt a toldalékot Mátyás törvényei közé ékelte. Arra nem is kell szót vesztegetni, hogy a collector mily hibásan állapította meg keletkezési idejét. Kezébe került ezen töredékes alakú törvény és minthogy átlag igazságszolgáltatási reformokat tartalmaz, minden további aggodalom nélkül «az igazságos» Mátyásnak tulajdonította. Bartal ugyanezen töredéket jóval korábbi időre, az Anjou- korba helyezte, de minthogy nincsen ebben egyetlen szó, amely III. Endre korába be nem illik és a felsorolt történelmi adatok eloszlatják a törvény két részre bomlásából eredhető aggodalmakat,
