Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Hóman Bálint: A XIV. századi aranyválság
236 HÓMAN BÁLINT. is csökkent, de e tekintetben kárpótlást nyújtott Európának a II. Vencel korában felfedezett s éppen a XIV. század elején addig soha és seholsem tapasztalt gazdagságban kiaknázott kuttenbergi ezüstbányák termelése. S a cseh ezüst — noha Vencel 1300-ban a veretlen ezüst kivitelét megtiltotta — nagy mennyiségben került piacra, különösen mióta a rövidéletű Habsburg-uralom alatt (1307-ben) a kiviteli tilalmat megszüntették s a cseh ezüst szabad forgalmát ismét biztosították. I. Károly király a felvidék birtokbavétele után rendkívül nagy gondot fordított a bányászatra. A bányavárosoknak egyre- másra adja az új kiváltságokat, új bányavárosokat alapít.1 1327-ben pedig megszüntette a régi szokásjogot, mely szerint az a föld, melyen aranyat, ezüstöt vagy más bányát találnak, megfelelő cserebirtok átengedése fejében a király tulajdonába jut s mely szokás gyakorta a talált arany- és ezüsterek eltitkolására vezetett. Ezért életbeléptette — cseh mintára — a földesúri bányaszabadság rendszerét, melynek értelmében az arany- vagy ezüstkincset rejtő földbirtok az addigi birtokos tulajdonában marad, sőt az urbura, a királyi bányajövedelem (az arany 1/8-e s az ezüst 1/io'a) egy harmada is a földbirtokost illeti.1 2 Az univerzális szabadságot nyomon követték az egyes birtokosoknak ily feltételek mellett adományozott bányaművelési kiváltságok 3 s a birtokosok bányatelepeinek alapítása.4 A magyar bányászat 1325 és 1342 közt hatalmasan fellendült, de ez nem változtatott a világpiac nemesfémkínálati viszonyain, mert Károly 1325 és 1330 közt — pénzverési reformjával kapcsolatban — az arany és ezüst kivitelét és a veretlen érccel vagy külföldi és régi pénzzel való kereskedést tiltó rendszabályokat 1 1325: Offenbánya, 1327: Gölniczbánya, Szomolnok, 1328: Körmöczbánya, 1336 : Szt-László (Szepes), 1340: Rózsahegy, Beszterczebánya, Zólyom-Lipcse, 1340: Telkibánya s bizonytalan időben : Nagybánya, Felsőbánya, Zalatna. Zimmermann — Werner. I. 395., Anjou. II. 284., Fejér VIII/3. 295., 577., 644., VIII/5. 277., VIII/4. 377., 442., 444., Anjou. IV. 50., 121. 1. Wenzel: A m. bány. tört. 110., 129., 325. 346. 1. 2 Fejér VIII^3. 198. 1. 3 Anjou. II. 305., III. 327., 478., 571., IV. 9., Fejér VIII/3. 266., VIII/5. 277. 1. 4 Wagner: Anal. Scepus. 448., Fejér VIII/3. 266., VIII/4. 273., Anjou. II517., III. 602. 1., Országos levéltár. Dipl. O. 2653., 2835., 2848. sz., Magyar Gazdaságtört. Szemle VI. 1899. 1., Wenzel: A m. bányászat története. 323., 336. 1.
