Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete

198

HOLUB JÓZSEF.

mesterségét adja neki, vagyis vagy alispánjának vagy pedig altárnokmesterének teszi meg. Az első momentum tehát az, hogy szolgálatába áll, familiárisává lesz, amikor még az sincs pontosan megállapítva, hogy ura hol fogja őt alkalmazni.

Miután familiárisával megegyezett a főispán,1 értesítette a vármegye közönségét s kérte őket, hogy fogadják emberét alispánjuknak, a megengedett, szokásos és tisztességes dolgokban engedelmeskedjenek neki s bíráskodása előtt hajoljanak meg.2 E levelet azután, mint záradékából látjuk, az alispán tartotta meg magának, hogy szükség esetén igazolhassa vele magát. Ha két alispán közül csak az egyik helyét kellett betölteni, a főispáni értesítés kiemelte, hogy a kinevezés «quoad medietatem», tehát csak az alispánság felére szól ; ezt a jövedelem felosztása miatt volt szükség hangsúlyozni, mert egyébként a hatósági jogokat — mint látni fogjuk — mindegyikük külön-külön is teljes egészükben gyakorolhatta.

Minthogy az alispánt a tisztán magánjogi természetű familia- risi szerződés fűzte csak a főispánhoz, a közhatalom birtokosához, s ennek alapján végzett közjogi jellegű funkciókat, kétségtelenül korán megnyilvánult a vármegye közönségének az a törekvése, hogy a főispán helyettese is, — aki tulajdonkép a vármegye legfontosabb ügyeit intézte — széke elfoglalásakor a vármegye színe előtt tegyen esküt. Zsigmond 1435-iki második törvénye (I. t.-c.) elrendelte, hogy az ország összes bírái és igazságszolgáltatói, köztük a főispánok is, nemkülönben ezeknek bírói helyetteseik (eorumque in indicatu vicesg er entes) kötelesek a királyi felség vagy kirendeltjei kezébe esküt letenni s előírta ennek szövegét is.2 Megismételte ezt az 1486 : LX. és LXXIII. t.-c. is kiemelvén,

mari főispán idézett levelén levő pecsét, melyet szerző könyve függelékében közöl is, az Abák legrégibb pecsétéivel megegyezik, e két személyt egynek vehetjük.

1 1447-ben Hunyadi János Hédervári Lőrincre és Imrére ruházta a mosonyi ispánságot. Imre, aki már előbb is viselte e méltóságot, így értesítette erről volt alispánját : «Ecce dominus gubernator honorem illius comitatus Moson iterum et de novo nobis contulit, in quo comitatu volumus, ut et adhuc nostra in persona vicecomes noster vos sitis.» (Héderváry-cs. okit. I. k. 247., 244.1.)

2 1460. Rozgonyi Ozsvát Abauj vármegyének (Máriássy-cs. levt. N. Múzeum). 1478. Szapólyái Imre Szepes vármegyének (Soós-cs. levt.' N. Múzeum.)

3 Corpus Juris Hungarici. Miilen. kiadás, I. k. 255. 1. — Összehasonlításul Gömör vármegye alispánjának eskü szövegét 1639-ből 1. Gömör-Kishont vármegye tört. Magyarország vármegyéi és városai. 531.1.