Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Ernyey József: Oroszlánkő vára és urai
130 ERNYEY JÓZSEF. és Szunyogh a szegény Katalint. Mert a méltatlanul meghurcolt asszony teljes elégtételt kapott. A bíróság, mikor Jakussith halálával megszüntette a port, fölmentette Katalint is az ellene emelt : crimen adulterii, conductio sicariorum stb. vádak alól, éppúgy, mint a szentszék elejtette a boszorkányság, ördöngösség stb. delictumokat, melyekkel J. Zsuzsanna vádolta anyját. Nagy Iván stemmájával szemben kétségtelen, hogy Katalin maga, nem pedig leánya Zsuzsa lett 1653-ban II. Balassa Bálint neje, tehát a diffamáló vádak nem leltek hitelt. Megérte Katalin azt, hogy gyűlölködő ellensége, saját leánya, immár Thököly Miklós özvegye (1662), vizsgálati fogságba került : méregkeverés, bűbáj, ördöngösség gyanújában,amint egykormaga vádolta anyját.1 Nevezetes, hogy Mednyánszky János ezúttal is tanúként szerepelt a perben, tehát késő utóda, Br. Mednyánszky Alajos eltorzult családi hagyomány nyomán írta meg a hyperromantikus bude- tini mondát, hol a két Katalin és Zsuzsa története összefolyik. Folytassuk már most a vár szürke krónikáját. Jakussith János halálával a vár, természetesen újabb családi perpatvar árán, az egyetlen fiörökösre Imrére és ennek fiára II. Imrére szállott (1657.). Anyja hetési Pete Róza újból férjhez ment Pázmány Miklóshoz. Ennek gyámjogát pazarlása miatt Katalin kérelmére 1659-ben szüntették meg. A serdülő Imre korára esik Oroszlánkő várának egyik fontos honvédelmi ténye, a dúló tatár csapatok ellen (1663). A beütés hírére a vármegye részleges felkelést hirdetett s Oroszlánkő hadinépét — nyilván valami régi szervitus alapján — a szorosok védelmére rendelte. A vár csaknem őrizetlen maradt. Ekkor a tatárok, délnek kerülve elárasztották a megye Ény. részét, eljutottak Jakussith birtokaira; Chocholnát, Trochinát, Bohunicot kirabolták és már a várat is fenyegették, hol az átutazó nádor is megvonult kíséretével együtt, mikor Jakussith rajtuk ütött, foglyaikat, zsákmányukat elvette. Ugyancsak II. Jakussith Imre alatt, Thököly szabadságharca idején (1680), még egy támadást állott ki a vár. Suhajda János kuruc hadnagy váratlan meglepte és felégette a várat,1 2 mikor a királypárti Jakussith birtokai is sokat szenvedtek. Imre hulá1 Tört. Tár 1896. 171. 1. 2 Letopis Matice Slov. 1867. II. 44. 1.
