Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Erdélyi László: Az aranybulla társadalma

102 ERDÉLYI LÁSZLÓ. előbb is. Hiszen maga II. András király a legklasszikusabban kifejezi a szabad költözés elvét 1211. évi toplicai oklevelében, kevéssel az aranybulla előtt e szavakkal : «Bármely szabad em­ber, ki máshonnan jő, lakhassa a mondott (toplicai) egyház föld­jét és e monostornak úgy szolgáljon, ahogy más vendégek szol­gálnak ; s ne merje őt senki akadályozni vagy javait elvenni, hacsak távozásából jogsérelem nem háramlóit az úrra, kinek a föld­jéről távozott. Valamint szabadon lépett be, úgy szabadon el­mehessen, amikor akar.»1 Hogy jogsérelem ne essen, licentiát kellett kapnia az előbbi földesúrtól, vagyis távozásra engedélyt annak igazolásául, hogy minden tartozását, földbérét, kártevéseit kifizette. Ily licentiát említ Zsigmond király 1397. évi temesvári törvénye is, mikor biztosítja a nem-nemesek szabad költözését.1 2 3 A szabad telepesek, vendégek, bérlők szabad költözése s a serviensek aranybullái ilyen szabadsága közt az a különbség tűnik föl, hogy a serviensek csak királytól a királyfihoz, egyik királyfi­tól a másikhoz, vagy a királyhoz költöznek át. Más földesúrról nincs szó. Az 1231. évi revízió e szabadságról hallgat. Mikor IV. Béla és fia István hosszas belső harcuk után 1266-ban kibékülnek egymással, kölcsönösen megígérik, hogy az öreg király és királyné nem csábítja át s nem fogadja be az ifjabb király kúnjait, bá­róit, servienseit és más embereit, az ifjabb király sem az öreg király báróit, nobilis servienseit és más embereit a lakásra átköl­töző falusiakon, parasztokon kívül? A parasztoknak — természe­tesen a szabad telepeseknek — biztosítják a szabad átköltözést, de a servienseknek, kúnoknak, báróknak nem. De bizonyára csak a csábításról, pártoskodók befogadásáról akartak lemon­dani, mert 1267-ben megújították a nemes serviensek költözködő szabadságát azok részére, kik licentiát kaptak. III. András 1290- ben országgyűlésen ezt a szabadságot úgy terjeszti ki, hogy a no­bilis köznemesek bárkinek a szolgálatába beállhassanak (27), tehát magánföldesurak hűbéresei is lehessenek.4 1 Wenzel XI. 111 — 112. 1. Erdélyi L. : A tizenkét legkrit. kérdés, 12—15., 50., 135. 1. 2 Hagy. Tört. Tár III. (1857) 236-237. 1. 3 Wenzel III. 129-130., 138. 1. 4 Kézai szerint úgy a serviensek, mint a vár jobbágy ok hűbéresek: «Intraverunt... boemi, poloni, greci, bessi, armeni et fere ex omni extera natione ... qui servientes regibus vel teris regni dominis ex ipsis pheuda acquirendo nobilitatem processu

Next

/
Oldalképek
Tartalom