Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 17 Szűcs Károly: Kiskunhalasi képzőművészet a kezdetektől 1945-ig
1932-ben állandó csipke kiállítást hoztak létre a református gimnázium dísztermében, ahová a MÁV közreműködésével úgynevezett filléres vonatok jártak Budapestről.1’9 A helyi sajtó beszámolója szerint 1933 januárjában dr. Fekete Imre a rádióban nagysikerű előadást tartott a halasi csipkéről, melyre az egész ország felfigyelt.140 A következő lépésként a csipkevarrás műhelygondjait megoldó, valamint a csipke állandó kiállítását biztosító Csipkeház tervezéséről olvashatunk, amit idegenforgalmi érdekekből a Kereskedelemügyi Minisztérium is támogat.141 A tervezés során több elképelés is felmerült. A polgármester az Iparművészeti Társulattal közösen vendégházat és csipkevarró műhelyt tervezett, a mezőkövesdi népművészeti ház mintájára, amely magába foglalt egy a halasi csipkét bemutató múzeumi kiállítóhelyet is.142 Az előkészületek eredményeképp 1934 áprilisában a kiskunhalasi képviselőtestület elhatározta, hogy „egy a csipke készítésére alkalmas helyiségből és egy muzeális dolgok elhelyezésére alkalmas helyiségből és egy egészen kis szoba-konyhás lakásból álló épületet építtet. ”143 A majdani csipkevarró műhely és múzeum működéséhez további segítséget nyújtott a kereskedelemügyi miniszter, aki a munkabér és az adminisztrációs költségekre évi 4400 pengő támogatást garantált, ugyanekkor a múzeumi bemutatás céljára a csipkeszövetkezettől 4000 pengő értékű csipkét vásárolt.144 A város ezzel szemben magára vállalta a fűtés, világítás, a csipkeverő tanulók toborzásának és betanításának, valamint az állandó kiállítás költségeit.145 Az alföldi népi építészet hagyományait követő, ívelt tornácnyílásokkal ellátott épület külső-belső kialakítása, valamint berendezése, bútorai Mailász Gitta budapesti iparmüvésznő elképzeléseit tükrözték,146 aki a hortobágyi csárda látványtervezőjeként már végzett hasonló jellegű munkát.147 Maliász az alapvetően imitatív- népies építészeti térbe eredeti, halasi népművészeti tárgyakat helyezett.145 Az épület kiviteli terveit Dobó Kálmán városi mérnök jegyezte, a kőműves mester pedig Sárközy Sándor volt.149 Az 1935 nyarán megnyílt Csipkeház érdekes egyvelege lett a valódi népművészeti tárgyak, az imitativ népies építészeti formák, valamint az iparművészeti jellegű csipke reprezentálásának. A Csipkeház épülete így már felépítése pillanatában megőrző és emlékező jellegű hely volt, amit kiegészített a csipkéket bemutató közvetlen múzeumi funkció. A halasi csipkevarrás a háziipari, termelő tevékenység mellett, immár történeti és artisztikus megerősítést is nyert. A Csipkeház ezzel a halasi identitás egyik legfontosabb eleme, a település valódi nevezetessége lett, amely nem csupán a csipkevarró műhely otthona, de egyben a halasi csipke múzeuma és emlékműve. A Csipkeház felépítése és koncepciója oly annyira sikeres volt, hogy az elkövetkező években látogatóinak száma folyamatosan nőtt, egyre több csipkét igényeltek a vásárlók. Hamarosan szükségesnek látszott a ház bővítése, amit Latabár Károly halasi származású iparművész terve alapján végeztek el.150 Az 1939 júniusában átadott új épületszárny hűen követi és egyben szimmetrikusan kiegészíti az eredeti épületet.1"1 A halasi csipke népszerűségéhez hozzájárult az is, hogy a MÁV változatlanul indított kedvezményes járatokat a 769
