Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
mélyebb fekvésű területek csapadék és talajvizét elvezető árkok felett készültek. A hidak jórészt egyszerű, farönkökből készült átjárók, dobogók63 voltak. Ilyen dobogó volt például a Szilády Áron Gimnázium északnyugati sarkánál, a Nagytóba vezető vizesárok felett, vagy a katolikus templom mögött az Árpád utcán az Arany János utca torkolatánál. Két híd volt a Szász Károly utcán: az egyik a Holló utca és a Dózsa György utca találkozásánál, a másik a Vajda utcánál. Az Alsó híd, a Vadkerti útban lévő csatornahíd (itt ma is híd áll a Dong-éri-csatornán), valamint a Thorma János utcában a Szathmáry Sándor utca végénél lévő híd már bonyolultabb szerkezetű fahidak voltak. Ezeket 1864-ben téglaboltozatos hidakká,64 majd az 1940-es évek elején vasbeton hidakká építették át. A főkapitány sürgetése után65 a tanács 1857. március 21-én elfogadta a város építési szabályrendeletét. Részletei nem ismertek, de az 1873. évről szóló polgármesteri jelentés szerint „úgy a kerületek, mint e város elöljárósága építkezési szabályokat is léptetett életbe, és különösen szilárd anyagbóli építést követel ” vagyis igyekszik visz- szaszorítani az addigi vertfalas építkezést.66 1874-ben a téglaégetést 6 évre bérbe adta a város Dunai József vállalkozónak aki a szerződés szerint a kiégetett tégla 10%-át átadja a városnak, a lakosságot pedig ellátja hatóságilag megállapított áron.67 1876 őszén azonban a vállalkozó „megszökött”, így a téglaégetés ismét városi feladat lett.65 Az első nyomtatásban is kiadott építési szabályrendelet 1886-ban jelent meg. Ebben a várost két építési övezetre osztották, az első építési övezetben többek között megtiltották az épületek náddal való fedését. A második építési övezetben csak a legalább 200 négyszögöl nagyságú telken lehetett az új házakat náddal fedni.69 1863-ban a szőlők jobb megközelítése végett elhatározzák a mai Tinódi utca végén az alsó átjáró megépítését. 1864-ben megépül, de 1866-ban már többen meg akarják semmisíteni, mert felduzzasztottá a tó vizét.7" Az 1864. május 3-i tanácsülés elhatározta mérnöki hivatal felállítását. ' Az első városi mérnök Hodossy Péter. A városban korábban is voltak magánmérnökök, az elvégzendő földmérési munkákhoz gyakran igénybe vették hivatásos földmérők, így Kováts György mellett Balla Antal, Bedekovich Lőrinc, a helyiek közül Péter Imre, Тагу Gerzson, Kiss László és mások közreműködését. A házhelyek kiosztását, az építkezés hatósági felügyeletét azonban általában a jegyzők végezték. A mérnöki hivatal megszervezésével ezek a feladatok a városi mérnök hatáskörébe kerültek. Ezután a mérnök sokáig a város egyik legismertebb hivatalnoka lett. A város - bár a Duna-Tisza közének csaknem a közepén fekszik - kívül esett a fontosabb közlekedési útvonalakon. Az utakat az időjárástól függően hol tengelyig érő sár, hol süppedő homok borította. Ez a 19. század közepére egyre inkább hátráltatatta a fejlődést, hiszen a gyorsan bővülő áruforgalomba a város nem tudott bekapcsolódni. 1789 óta ugyan érintette Kiskunhalast a Buda és Pétervárad között közlekedő postakocsi járat,77 de ez elsősorban katonai célokat szolgált, és a város gazdaságára alig volt hatása. A kiutat először egy hajózható Duna-Tisza-csatorna építésében látták,73 majd később a vasúti közlekedés felé fordult a figyelem. A 19. 43
