Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 11. Alabán Péter: Kiskunhalas társadalma a dualizmus idején és a Horthy-korszakban
A születés - halálozás 1854 és 1873 közötti részletes (nemenkénti) adatait lásd Dr. Molnár István, 1878. 36-38. (A kötetből kiderül, hogy még a halálozások jelentősebb csökkenését megelőzően is jegyeztek fel 95 év fölötti lakosokat Halason) 47Kövér György, i. m. 60. 48Bánkiné Molnár Erzsébet, 1994. 222. 49Galgóczy Károly, 1877. 259-262. 5uPolgármesteri jelentés, 1878. 5. 5'Népszámlálás, 1912. 562-563. 32Melegh Attila, i. m. 115-116. %orrás: Népszámlálás, 1902. 200-201; ill. 1912. 198-199. 34A 20 év alattiak aránya mindkét évben igen nagy: 1900-ban 45,27%-ot, 1910-ben 45,22%-ot tett ki. 55Faragó Tamás, 2000. 428. 36Kövér György, i. m. 143. 57Borzsák Endre, 1939-1940. 1-2. co Forrás: Bánkiné Molnár Erzsébet, i. m. 221.; Gszelmann Adám - Dókáné Vető Ágnes, uo.; ill. Népszámlálási kötetek: 1882.209, 1902.200-201, 1912. 198-199. Megjegyzés: A Római Katolikus Egyközség kiadványában a táblázatban közöltek- től eltérő adatok találhatók: 1855-ben a római katolikus hivők száma 4054, a reformátusoké 9965 fő volt, míg 1880-ban az előbbiek 6028, utóbbiak 8417 főt tettek ki. Az 1900. évben már nincs eltérés a felekezeti megoszlást mutató adatoknál (vö. Gacsári Kiss Sándor, 1991. 62.). Eltérőek a Kiskunhalas és környékére vonatkozó adatok a Váci Püspökség évkönyveiben is, bár ezekben az adatsorok összesítése során nem egy hibát találhatunk. Ez a forrás 1910-ben 23475 főben tünteti föl a város lakosságát a következő vallási megoszlásban: római katolikus 13761 fő (58,62%), ágostai hitvallású (evangélikus) 154 fő (0,66%), helvét hitvallású (református) 8946 fő (38,11%), görög katolikus 17 fő (0,07%), zsidó 597 fő (2,54%). Vö. Schematismus, 1910. 98-99. ^Kiskunhalasra vonatkozó adatait Szakái Aurél rendszerezte: TJM 22085 ^Forrás: Schematismusok: 1863. 119., 1873. 102-103., 1883. 91., 1895. 92-93., 1910. 98-99., 1913. 100-101. ^'Faragó Tamás, i. m. 419. 62Kertesi Gábor - Kézdi Gábor, 1998. 257, 291. 63Nagy Czirok László, 1956. 38-41. 64Forrás: Halasi Hírlap. 1937. február 2. 4. Idézi: Szűcs Károly, 2001. 30. 65Bagi Gábor, 2001. 372. 66Szilágyi Miklós, 1986. 535. 67Mezőgazdasági statisztika, 1865. 538-539. A Helytartótanács rendeletére kiadott kötet adatai az 1853-1855. évi állapotokat tükrözik! 68Polgármesteri jelentés: 1883. 16. 69Népszámlálás, 1904. 398-399. 70Márkus István, 1979. 119. 71Ö. Kovács József- Szakái Aurél, 2000. 9. 72Kövér György, 1998. 83., ill. Kápolnai Iván, 1999.66. 73ö. Kovács József, 2001. 27. 74Forrás: Gazdacímtár, 1897. 250-257. 75Granasztói Péter, 1998. 35-37. 76Márkus István, 1939. 12. 77Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunhalasi Részlege (további hivatkozásokban: BKML Kh.). V. 244. 1. 78 Bacsó László, é. n. 79Nagy Czirok László, 1950. 1. 80 Orbán Ferenc (sz. 1856?) elbeszélését idézi: Márkus István, 1939. 6. 81 Janó Ákos, 1965. 98-99. 82Palugyay Imre, 1854. Idézi: Bagi Gábor, i. m. 374. Megjegyzés: Szakái Aurél kutatásai ettől eltérő adatokat közölnek (vö. Szakái Aurél, 2001. 206.). 87 Ebbe tömörültek a cipészek, tímárok, szíjj ártok, szűrszabók is. (Janó Ákos, i. m. 99.) 84 Csizmadia céhszabályzat. Az Egyesült Asztalos-Lakatos Céh iratai 1852-1872. BKML Kh. IX. 8. b. oc Beliznay Kinga - Föglein Gizella - Horváth Attila - Máthé Gábor - Mezey Barna - Révész T. Mihály, 1998.339. О/Г Rendelet az iparhatósági megbízottak utasítása tárgyában. Kiskunhalas város szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye 1870-1947. 1. doboz. A-К. BKML Kh. V. 284. 87Nagy Czirok László, 1964. 3-4. 88Csonka Mihály, 1954. 89Forrás: BKML Kh. V. 244. h. Idézi: Ö. Kovács József, 2001. 26. 90Polgármesteri jelentés, 1905. 37-41. 91 Népszámlálás, 1904. 400-401. 92Polgármesteri jelentés, 1907. Janó Ákos tévesen 355 főt közöl a képesített iparosok számát illetőleg. 93Vö. például Szombati József, 1956. 88. 94Nagy Czirok László, 1964-1965. 3-4. 95Polgármesteri jelentés, 1905. uo. 526
