Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
kor szabályosan kimért hosszú, keskeny parcellákkal, ahol tanyák még nem épültek, mivel ezeket a földeket a közeli tanyák birtokosai többnyire legelőül használták. A dűlő északi felén a Bangó, Berényi, Dózsa, Faragó, Kolozsvári, Kőházi, Matkó, Modok, Molnár, Rafai, Rokolya, Szecsődi, Veres családnak és Péter Károly módos cívisnek voltak földjei és tanyái. A Sós úttól északra és délre laza tanyasűrűsödés bontakozott ki (1. 19.-20. és 29. szelvény), de ott tanyasorról még nem beszélhetünk. A dűlő legjobban kiépült tanyája a Modok Sándor nagygazdáé, aki a tagosítás után 490 kát. hold birtokosa. Út melletti tanyáján a lakóházon kívül négy gazdasági épület, szélmalom és molnárház épült (1. színes ábra). A tanyától északra körülár- kolt gyümölcsös, délre egy kisebb kert, mellette szérűskert, nagy legelő és rét terült el. 1870 decemberében a birtokos nős fia feleségével, két felnőtt és egy 14 éven alóli gyermekük laktak a tanyában. A szélmalmot 1854 körül építette Bíró Áron.26 A határ tagosítása idején birtokszerző Ónodi Jánosnak 1879-ben négy tanyája volt (121., 122., 191. és 199. sz. tanya) és ügyes gazdálkodással 1895-ig 1023 kát. holdra gyarapította vagyonát. A bodoglári gazdacsaládból származó Gyenizse Lajos (1857- 1940) így emlékezett meg róla: „mintaszerű szorgalmas buzgólkodásával annyira vitte, hogy holta után vagy 900 holdnyi földbirtokán osztozkodhatott 6 élő gyermeke.”2 A 121. sz. tanya nagy birtoktesten fekvő gazdaság volt, melyet három épület alkotott, mellette körülhatárolt gyümölcsössel, távolabb szérüskerttel. A 122. sz. tanyán egy épület állott, ebbe a gazda valószínűleg lakót, vagyis családos szegényparasztot fogadott, aki nála dolgozott és a lakásért a házat gondozta. Utóbb (1879 után) megvette a szomszéd (123. sz.) tanyát, ahol csak egy ház állt. A 191. (2. színes ábra) és 199. sz. tanyán a lakóház és két állattartó illetve tároló építmény kiépített gazdaságot mutat. Előbbi tanyán hosszú, L alakú istálló, mellette kert, szérűskert, több kis facsoport és hatalmas legelő terült el. A 191. tanyán 1870-ben egy házaspár lakott négy gyermekével, a 121. tanyán pedig egy birtokos házaspár nőtlen cseléddel. 1895-ben Ónodi János birtokának művelési ágai: 334 kh. szántó, 123 kh. rét, 358 kh. legelő, 178 kh erdő, 3 kh. kert, 27 kh. nádas illetve adómentes terület. Állatállománya: 65 szarvasmarha, 13 ló, 300 juh. Gazdaságában 12 cselédet foglalkoztatott.28 1912-ben Ónodi János és István (a birtokszerző gazda fiai) nevén 475, illetőleg 406 holdas birtok szerepel.29 Bodogláron Péter Károlynak volt három tanyája (108., 109., 157. sz.) és Vári Szabó István későbbi polgármesternek, nagy, majorszerű tanyai gazdasága. Felső-Kistelek pusztát a tagosításkor osztották ki, ezért a kataszteri fölmérés idején tanyásodása még a kezdetén tartott: mindössze 21 tanyát találtak a dűlőben és 14 tanyán csak egy épület állott. Nagy L. Andrásnak és a református parochiának volt kiépített gazdasága, előbbinek gyümölcsöskertje és faiskolája is. A 18. század óta betelepült Felsőszálláson 65 tanyát mértek föl, s mivel a dűlőben már 1861-ben 72 házat vettek jegyzékbe, bizonyos, hogy egyes nagygazdata- nyákon több lakóház állott. Két-két tanyát birtokolt Budai Sándor, Lehőcz Imre, Propper Bernát és kiépült gazdaságot Besnyei Sándor, Nagy Bíró István, Péter 84
