Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
A 19. század közepén Bodoglár és Tajó a halasi határ tanyákkal legsűrűbben megszállt „pusztája”, következésképp ezek voltak a legnépesebb határrészek. E két pusztán települt a város akkori tanyáinak egyharmada. Utánuk Balotán, Füzesben, Felső- és Alsószálláson volt a legtöbb tanya, ám a puszták területét figyelembe véve, Alsószállás és Füzes a tanyákkal sűrűbben megült két határrész. Számos tanyán a földbirtokos gazdán kívül hasonló státusú fiát vagy fiait is összeírták: pl. a 2124. sz. bodoglári tanyán Gyenizse Sándor 52 éves gazdával együtt lakott 29 éves János és 27 éves István fia, mindketten nős, családos emberek. Egy fedél alatt élésük a birtokos gazda irányításával folyó nagycsaládi gazdálkodás példája. Két másik bodoglári tanyán Szecsődi György és János 16 illetve 17 éves gazdafiakat vették jegyzékbe, akik - több nőtlen gazdalegénnyel együtt - szerepelnek táblázatunk gazda-rovatában. Balotán, a 2329. sz. tanyán Csonka B. (Babenyecz) Mihály földbirtokos gazda, Csonka B. Mátyás gazda és Búkor István kertész lakott. így valamivel kevesebb tanyán lakott kinn birtokos gazda, mint amennyit a 461 kinnélő gazda személye mutat. A tanyán lakó gazdák nagy többsége fiatal és középkorú, de akadt közöttük 15-20 hatvan éven felüli, és a 70 éves Bikádi István meg a 73 éves Darányi János református gazda is füzesi tanyáján tartózkodott. Más forrásunk tanúsítja, hogy voltak olyan tanyásgazdák, akiknek az 1850-es években nem volt városi házuk. A kinnlakás oka legtöbb ízben ez lehetett. A tanyáikon összeírt gazdák nagyobb része református vallású, kivéve a többnyire római katolikus családokkal benépesült Bodoglárt, Tajót, Eresztőt és Balotát. Szembetűnő a tanyás birtokot bérlők jelentős száma (105 haszonbérlő), akiknek túlnyomó hányada római katolikus „jövevény”. A tanyai kertészek többsége ugyancsak a beköltöző katolikus családokból került ki. Halason a nős, családos gazdacselédet nevezték kertésznek, aki a tanyai gazdaság minden munkáját végezte. A megnevezést az alsószállási tanyák 1810. évi összeírásában is használták, legtöbbször így: „feleséges kertész”. A város zsellérségéből és a jövevény katolikusok közül szegődtek a gazdák szolgálatába. Akadtak 55-60, elvétve 60 év fölötti kertészek is. Az 1853-as összeírásban a „lakókertész” megjelölést találjuk, föltehetően azért, mert a szállásépítés kezdeteitől, mint lakók maguk tartózkodtak a gazdatanyákon, és a kisebb gazdák, munkavégző családtagjaikkal évtizedekkel utóbb költöztek tanyáikra. Úgy véljük, a tanyákon összeírt pásztorok nem a közbirtokosság alkalmazásában voltak, hanem mindannyian a nagy jószágállományt tartó gazdák falkáit, gulyáit őrizték. A 17 pásztor közül hetet juhásznak, egyet gulyásnak jelöltek. Kolozsvári István cívis alsószállási tanyáján Czifra Mihály juhász, Kistelek pusztai tanyáján Német Antal juhász, Gózon Imre rekettyéi tanyáján Brinkus János gulyás lakott. Az iparűzők közül nyolcán a gazdák lójárgányos szárazmalmában vagy szélmalmában őrlő munkások és 1 „molnármester” kivételével lakók voltak. A határban 1 kovács, Rekettyén 1 faragó vagyis házépítő specialista, 2 korcsmáros, 3 iccés, Alsószálláson 1 bognár és 1 csizmadia dolgozott. Az alsószállási mesteremberek különben 69
