Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
A tanyák települése és népessége Juhász Antal A 19. század közepéig a nagyalföldi települések határának jelentős területeit megülték korábban szállásnak, majd tanyának nevezett gazdasági telepek. Térhódításukat a szakirodalom főként három körülménnyel magyarázza: 1.) a török hódoltságot túlélő mezővárosok bekebelezték az elnéptelenedett falvakat, pusztákat, s ezáltal határuk igen megnövekedett; 2.) a szabad királyi városok határában és a szabadalmas jogállású Jászságban, Kunságban, Hajdúságban a földek számottevő része magánbirtokba került; 3.) azokon a földesúri fennhatóságú településeken pedig, ahol nem volt nyomásos gazdálkodás és az úrbéres földeket egy tagban mérték ki, a jobbágyok a telki állományt kötöttségektől mentesen használhatták.1 Halas az 1745. évi redempcióval visszaszerezte szabadalmas státusát és a redemptusoknak kiosztott szállásföldeken megteremtődtek a tanyakialakulás feltételei. így a mezőváros szabadalmas helyzete és a puszták megváltásával hatalmasra duzzadt határa folytán a halasi tanyák kialakulása összegfüggött az egész Duna-Tisza közén és a Nagyalföld más területein kibontakozó tanyásodás folyamatával. 1787-ben a város határában 92, 1810-ben 229, 1832-ben pedig már 369 házat vettek számba. A tanács 1798 óta tiltotta a gazdák és családjuk tanyára költözését, csupán a béresek, pásztorok kinnlakását engedélyezte. A tilalmak Halason éppúgy nem vezettek eredményre, mint más alföldi településeken sem. Az állattenyésztés és a tanyaföldek művelése, a vetések gondozása ugyanis megkívánta, hogy a cselédet nem tartó vagy egy-két cselédet foglalkoztató gazda és családja, legalább a fő gazdasági munkák idején, a tanyán lakjon. A városi hatóság 1824-ben arra a belátásra kényszerült, hogy figyelembe vegye a „mezei gazdálkodás” érdekeit és enyhítette a tiltó rendszabályokat, pl. a gazdával „egy tanyán élő” fiai közül egynek feleségével együtt megengedte a tanyán lakást.2 1835-ben a váci egyházmegye a Halashoz tartozó pusztákról már 2387 főnyi népességet tüntetett fel.3 A tanyák és népességük az 1860-as évek elejéig Az 1850-es évek elején az abszolutista rendszer kísérletet tett az alföldi tanyák fölszámolására: a megromlott közbiztonsági állapotokra hivatkozva falvakba akarták telepíteni a tanyák lakosságát. A Jászkun Kerület főkapitánya tervet dolgoztatott ki egy Páka pusztán, a kerület közös birtokán telepítendő község létesítésére. Az osztrák és császárhű hatóságok tervei a vármegyék és a tanyás városok ellenállása miatt meghiúsultak.4 1853-ban a Jászkun Kerület összeíratta a tanyákat és az ott lakó férfiakat. Az összeírást dűlők szerint végezték és följegyezték a férfiak nevét, társadalmi stá67
