Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950
Nagyobb és díszesebbek voltak a városban, a köztereken vagy a sűrűn lakott Öregszőlőkben, vagy az arra kiszemelt tanyák udvarain és többek által, közösen felállított májusfák. Ilyen májusfákat állítottak Halason: A mai Szabadság téren, a Suba Imre háza közelében, régebben pedig, amíg az be nem épült, a Gyulai ház mellett, ugyancsak a Szabadság téren, a Zilah féle szárazmalom mellett, a mai Kun téren, a promenádon, a mai gimnázium udvarán. Ez volt a legfelkapibb hely, mivel a város szívében volt. A mai Battyáni utca betorkolásánál, a hegykútnál, a Szántai kútnál, a mai Kálvin téren, a vermeknél a Nyári Panna kocsmája mellett, ahol a mai Szép utca a Hunyadi utcába betorkollik, Ván Gergelyék kapujában, a mai Rákóczi téren. A város napkeleti oldalán, a vásártéri Ürgés kocsma előtt. Bár, a szokások szempontjából nincs jelentősége annak, hogy hol állítottak májusfát, hiszen az a fontos, ahogyan állították, mégis fontosnak tartottuk felsorolni, annak megmutatására, hogy akkoriban hány helyen tudtak májusfát állítani. A hozzávaló vickó fenyőt a kereskedőnél szerezték be, de volt rá eset, amikor erdei jegenye, vagy akácfát szereztek valamelyik legény szüleinek az erdejéből. Minden májusfának volt egy udvara, ahol azt feldíszítették. A májusfák hegyébe, egy kis abrincsra, az egyik sarkánál fogva, gombostűkkel színes zsebkendőket tűzdeltek. A 6-8 méteres akác, vagy fény őrá d végére pedig, orgonavirágot és kinyitott, esetleg még tavalyról őrizgetett árvalányhajat, amit mészben meg is sárgítottak. A májusfák oldalaira végig zöld ágakból készített koszorúkat, színes, selyem fejkendőket és színes nagy kendőket tűzdeltek fel, a tett nap délelőtjén az e célra kiszemelt, s a közelben lévő egyik ház udvarán. A kendők mellé piros és más színű és nemzetiszín szalagokat, pántlikákat szúrkáltak fel, szintén gombostűkkel, a kerti, az orgona és mezei virágokat ugyanígy az egész rúdon végig. A hozzávaló kendőket, pántlikákat, virágokat a leányok adogatták össze, s még kölcsön is kértek a szomszédoktól. A májusfák feldíszítését a lányok, legények végezték, egy-két idősebb, hozzáértőbb asszony segítségével. Ilyen segítő asszonyok voltak: Dobrádiné Modok Mária és Hajma Kovács Józsefné Csapó Mária. Mikor a májusfát így elkészítették, a legények vállaikra véve, a helyszínre szállították és ott megfelelő mélységű gödröt ásva már a délelőtti órákban felállították. A májusfák alatti táncvigalomhoz hatósági engedélyt szereztek a legények, s a hatóság 2 rendőrt küldött a helyszínre, kik ott ügyeletes szolgálatott végeztek a mulatság végéig. Beavatkozásukra csak ritkán volt szükség, mivel a legények között is voltak erre megválasztott vagy megbízott személyek (legénybírók), akik a rendre felügyeltek, s a netáni rendetlenkedőket a májusfa alól elparancsolták. Parancsukat teljesíteni kellett, mert ha kellett, a két kezénél fogva karra fogták, s elvezettők a helyszínről. Ha a kiutasított legény visszamerészkedett (ilyen csak ittas személlyel történt meg), akkor a rendőrök fogták közre, s még nyakon is verték, ha erre rászolgált. Az alkalomra a 1880/90-es években a legjobb magyar bandát, Kúra Imrét vagy Orbán Bénit fogadták meg a legények úgy, hogy a fejenként járó 10 kr. belépődíj, s 689
