Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 14. Szőnyiné Vas Lívia: Az emberi élet fordulóinak szokásai Kiskunhalason 1890 és 1940 között
Az emberi élet fordulóinak szokásai Kiskunhalason 1890 és 1940 között Szőnyiné Vas Lívia Az 1930-as évek Halasáról így ír Erdei Ferenc:1 „Halas nem parvenü város és polgárai nem parvenü polgárok, régóta kísérlik már a polgárosult életet. (...) Halast, mint a legrégibb mezővárost, legjobban is köti a múltja. Semmit sem mutat a többi mezővárosok buzgó és türelmetlen törekvéseiből. Halas nem siet.” Jelen tanulmány részben erről a Halasról ad egyfajta képet a nép által őrzött szokásokon keresztül, hiszen az összegyűjtött adatok visszanyúlnak erre az időszakra is. Egyúttal a változások ívét is megpróbálom követni, amikor összevetem ezeket az élő emberi emlékezetben már föl nem lelhető ismeretanyaggal a 19. század utolsó éveiből. így mintegy 50 esztendő hagyományvilágát öleli fel a munkám. Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások kutatása A szellemi kultúra kutatásán belül mindig nagy figyelem kísérte a népszokások vizsgálatát. Olyan jelenségekről van szó, amelyek a társadalom minden egyes tagjának életét végigkísérték, meghatározták. Ezek pedig az emberi létforma változásával együtt alakultak; kibővültek, elmaradtak, tartalmukat vesztették vagy éppen csak a hiedelemanyagban őrződtek tovább. Ugyanakkor a szokásvilágra oly jellemző térbeli tagolódásról sem szabad elfeledkeznünk. Ezen problémák kiindulópontjai a magyar folklórkutatás minden irányzatának, így a szokáskutatásnak is. Úgy gondolom, hogy csak ezek figyelembevételével sikerülhet hiteles képet adni szülővárosom néprajzának e fontos fejezetéről. Mindig szem előtt kell tehát tartani a fölmerült kérdéseket, hogy sikerült-e ezeket megválaszolni; az elemzésre, rendszerezésre tett kísérleteket és természetesen a már jól kipróbált módszereket. Az emberi élet szokásai három nagy fordulóponthoz kötődnek: a születéshez, a házasságkötéshez és a halálhoz. Mindegyikhez szokáscselekmények egész sora kapcsolódik, hiszen az egyén és a társadalom szempontjából kiemelkedő események: egy állapotból egy másik, teljesen új külsőségekkel és tartalommal bíró állapotba való jutást jelölnek. Ezért oly fontosak már az előkészítő mozzanatok, az elhagyás-befogadás elválaszthatatlan kettőse és nem kevésbé jelentős a mindezekhez fűződő, gyakran jelenségformáló hiedelmek szerepe sem. A szokások ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak a népi kultúra más területeivel, elképzelhetetlenek például az ezen alkalmakat kísérő népköltészeti, népzenei alkotások nélkül. A vallás által előírt viselkedési formák is kötelezőek a közösség 619
