Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 10. Horváth Etelka - Modok Balázs: A kiskunhalasi nyomdászat, sajtó és könyvkiadás történetéről
2. táblázat. A helyi olvasási szokások Nagy Szeder István alapján 1883-18874 Hírlapok, folyóiratok érkeztek: 1883 1886 1887 1887 években napilap 38 88 114 100 szaklap 67 72 69 73 szépirodalmi lap 44 30 59 54 politikai hetilap 38 44 66 67 helyi lap ? 214 205 9 Ebből megállapítható, hogy míg az országos napilapok iránti érdeklődés fokozatosan nő, a helyi újságok - bár nagyobb példányszámban fogytak - csak egy meghatározott olvasói kör érdeklődésére tarthattak számot. Hogy az Írott szó keresettsége még a fentiek ellenére is csekély volt városunkban, bizonyítja az is, hogy az első halasi újság megjelenését követő tíz évben öt lap született és szűnt meg - Halasi Újság, Kis-Kun-Halas, Halasi Híradó, Halas és Vidéke és a Kun-Halas - egyik sem élt két évnél többet. Az olvasóközönség érdektelensége a helyi szerkesztők közül többeket is keserű megfogalmazásokra késztetett. A Kun-Halas 1890. október 2-i száma így ír: „A vidéki sajtónak legelső teendője azon hideg közöny megtörése, mely iránta mindenkor s legtöbbször indokolatlanul nyilvánul meg a közönség részéről. ” A Halas és Vidéke 1901. július 20-án Aka álnév alatt megjelent (valószínű a felelős szerkesztő Hodossy Géza) Kiskunhalas szellemi életéről szóló cikkében a következőket írja: „Előnyös helyzetünk van oly igen sok kisebb-nagyobb község és város felett annyiban, hogy iskolánknak gyönyörű szép, nagy könyvtára, casinónk és polgári olvasókörünk könyvtára, azután meg mit én tudom, milyen kisebb-nagyobb gyűjtemények állnak rendelkezésére a lelki táplálékot óhajtó közönségnek. Azaz hogy csak állnának, ha valaki igénybe venné a könyvtárosok szíves fáradságát. ” Ez az érdektelenség azonban nem gátolta meg a kiadókat abban, hogy a halasi nyomdászat, lap- és könyvkiadás történetében az 1950-ben bekövetkezett államosításig 41 helyi kiadótól származó és helyi nyomdában készült, többségében igen rövid ideig élő hetilapot jelentessenek meg, amelyek sokszor csupán pár hónapig éltek. Az egyetlen nem helyi érdekeltségű lap - a Präger nyomdában készült Nagy Alföld - inkább folyóiratnak nevezhető. A hét helyi nyomda fennmaradásához ez a kiadványszám korántsem volt elegendő, igyekeztek működési területüket kiterjeszteni a városon kívülre is. Helyi munkák mellett főként a környező nagyobb települések lapjait nyomtatták. Külön üzleti nehézséget jelentett a helyi üzemeknek, hogy technikailag meglehetősen elmaradottak voltak, a város 1903-ban történt villamosításáig kézi szedésű nyomdagépekkel dolgoztak. Nem véletlen, hogy a város üzemeinek száma csak ezután 405
